A bizalom köre
Egy bizonyos életkor után viszonylag nehéz eldönteni, hogy kiben bízhat az ember. A gyermeki naivitásunktól már búcsút vettünk, ért is már minket jó néhány csalódás, de még ennyi csúcs- és mélypont után is szembe kell néznünk azzal, hogy az élet megy tovább. Személyiségünktől és tapasztalatinktól függően különbözünk abban, kiket és milyen gyorsan engedünk közel a szívünkhöz, vagy tartunk meg, de egy valamiben biztos vagyok: bizalom nélkül az emberi kapcsolatoknak nincs jövője.
Biztosan nem én vagyok az egyetlen a földkeregségen, aki minél idősebb lesz, annál kevesebb baráttal büszkélkedhet. Lehet, hogy óvatosabb is vagyok az ismerkedést illetően, de a magyarázat szerintem ennél sokkal összetettebb.
Húszas éveinket követően már vagyunk annyira bölcsek, hogy a nem működő kapcsolatainknak búcsút intve, elsősorban azokkal foglalkozzunk, akiket befogad az úgynevezett bizalom köre. Mindenkinek egyéni bizalmi hálóval kell rendelkeznie, ami zuhanás esetén megvéd a sérülésekkel szemben. A hálót csak egymáshoz kölcsönösen lojális emberek alkothatják, különben oda a szakítószilárdság, és megnő a sebesülés veszélye. És ahogyan a kor előrehaladtával sokkal előbb megveszünk egy drága bőrcsizmát egy szezont kiszolgáló műbőrrel szemben, a bizalmi kapcsolatainkban sem a mennyiség, hanem a minőség lett a lényeg. Nálam, sokakkal ellentétben, továbbra is eléggé kiterjedt ez a rendszer, sok olyan embert is számon tartok benne, akikkel csak néha napján beszélek. Hogy miért? Mert szándékosan soha semmi rosszat nem vétettek ellenem, és mert a múltbéli közös emlékek örökre összekötnek minket.
Ha le kellene rajzolnom a saját bizalmi körömet, egy sütibaba szoknyájaként ábrázolnám, a családommal a legfelső szinten. Ha kíméletlenül őszinte tanácsokra van szükségünk, a családtagjainkra biztosan számíthatunk ebben. Ők azok, akik mindennél jobban szeretnek és ismernek minket; és a legnehezebb helyzetben is a segítségünkre sietnek. Természetesen ők is mindenben számíthatnak ránk, ott vagyunk mellettük a legszebb és legnehezeb helyzetekben. A családon belül is különleges helyet foglalnak el a testvérek, akiket felnőtt korunkra a testvéri cím mellett a legeslegjobb barát/barátnő poszt is megillet. És ezzel a kombinációval felvértezve érezzük magunkat talán a világon a legerősebbnek. Ugyanabban a családban nőttünk fel, ugyanazokat a géneket örököltük, rengeteg közös öröm és gond áll mögöttünk és előttünk, amelyek egy életre összekovácsolnak minket.
Azoknak, akik párkapcsolatban élnek, a családjuk mellett legfőbb bizalmasuk a férfi/ nő, akivel együtt élnek. Ők azok a hősök, akik a legtöbbet látják a nyügős hétköznapjainkból, és még ennek ellenére is szeretnek és becsülnek minket. Egy egészségesen működő kapcsolatban a bizalom éltető elem, nélküle építkezni nemcsak fölösleges, de mondhatni hosszútávon lehetetlen.
Őket követik a gyermekkori barátok, akikkel ha évekig nem beszélek, akkor is ugyanott folytatjuk a beszélgetésünket. Szerencsésnek mondhatom magam, mert több babakori pajtival dicsekedhetek, akikkel mind a mai napig megmaradt a bizalom, a kölcsönös érdeklődés, és szeretet. Gyermekkori barátomnak tekintem azokat is, akiket tizenpár évesen ismertem meg, és akikkel együtt vészeltük (buliztuk) át a tiniéveket. Ha egy pár éve meg is szakadt a kapcsolatunk, vagy másmerre sodort minket az élet, rengeteget gondolok rájuk és nagyon hiányoznak nekem.
A következő lépcsőfokon azok állnak, akikkel minimális bizalmas információt osztok meg. Velük sokszor találkozom, elég jól ismernek, de egyikünk sem engedte még a másikat tényleges lelki közelségbe.
A szoknya legaljára szorultak a valaha volt jóbarátaim, akik többszöri nekifutásra eljátszották a bizalmamat, ezért már nem olyan lelkesedéssel osztom meg velük a mindennapjaimat, mint régen, de a sok közös élményre szívesen emlékszem.
Mindenkinek a saját élethelyzete szabja meg, hogy a bizalmi kapcsolatrendszere hogy épül fel, de időnként egy felülvizsgálatot megérdemel. Nem feltétlenül érdemes foggal-körömmel ragaszkodnunk azokhoz az emberekhez, akikkel szemben a bizalmunk megrendült, vagy pedig nem is létezett. A szelektálás közben pedig mindig legyen elég időnk azokra, akik nélkül az életünk nem lenne ilyen tökéletesen egész és kerek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez