Az ember maga dönti el, mennyire gonosz
Nem csak azért mondom, mert buddhista vagyok, hanem mert az ismeretek, amelyeket az idő múlásával, tapasztalással, olvasással, személyes találkozások által a magamévá tettem, mind erre mutatnak. Az ember mindig, minden pillanatban dönt, és ezt szó szerint értem. Akkor is dönt, ha ösztönös dolgokról beszélünk, szexről, gonoszságról sőt, talán akkor leginkább!
Nemrég a kezembe került egy kötet, nevezetesen dr. Bruce Lipton Tudat, a belső teremtő c. könyve, s az elolvasása után jelentősen megváltozott a véleményem az ösztöneink természetéről. A kötetben a neves sejtbiológus közérthetően fejti ki, hogy nem a gének és a DNS szabályozzák az életfolyamatainkat, hanem a sejten kívüli tényezők. A gének nem tudják önmagukat ki - és bekapcsolni, nem önszabályozók, lennie kell a környezetben valaminek, ami aktiválja a tevékenységünket. Ezek többek között azok az erőterek, amelyeket pozitív és negatív gondolataink gerjesztenek. Nem gének által irányított hormonok és ingerületvezető vegyületek szabályozzák a szervezetünket és agyműködésünket, hanem a hitünk, lelkünk és szellemünk! De a gonosz, acsargó ösztönök sincsenek túlsúlyban a természetünkben, ahogy a betegségre vagy erőszakosságra predesztináló gének sem. Az emberhez genetikailag legközelebb álló főemlős faj, a csimpánz példája is bizonyítja, hogy az erőszak nem szükségszerű velejárója az életünknek. Nincsenek úgynevezett ösztönök, amelyeknek ki volnánk szolgáltatva, nincs felmentésünk a gyilkosságra, szexuális vágyaink elfojthatatlanságára, s akár az ebből fakadó erőszakra. Az ember mindig tudatában van a gonoszságnak és mindig maga döntheti el, hogy úgy viselkedik-e! Az ember akkor gonosz, ha megteheti: ha a másik nem torolja meg, ha nem kap érte bünetetést.
A gonoszság, az emberi erőszak zömében szükségtelen, nem velünk született, nem genetikus, nem állati túlélési ösztön. Igenis módunkban áll megfékezni, már csak evolúciós fejlettségünk okán is. Ennek leghatékonyabb módja, ha tudatosítjuk magunkban, hogy lelkünk is van, ezért ugyanolyan szükségünk van szeretetre, mint táplálékra. Ám az elmélkedés nem visz feljebb az evolúciós ranglétrán, ahogy önmagunk és gyermekeink életét sem változtathatjuk meg egyszerű olvasással. Tudatossá kell válnunk a választásaink tekintetében, és felelősséget kell vállalnunk értük, mert mindig megvan a lehetőségünk, hogy eldöntsük: megteszünk-e valami gonoszságot, van sem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez