Egy kudarc után új időszámítás kezdődik
Mindegy mi vezetett el a fordulatig, hogy új erőre kapva, határozott lépésekkel meneteljünk a kihívások felé. A lendület valamely mélyen gyökerező érzésből fakad, lehet az düh, gyűlölet, amelyek magukban hordozzák a negatív érzések legjavát, mégis gyakran éppen ezek visznek előre, mert mellékágukon bizonyítási vágy bimbózik, amelyből az úton előre haladva gyönyörű virág bontakozhat ki.
Ahogyan visz a lendület, addig tesszük a dolgunk, felépítünk egy új életet, és mire észbe kapunk, már régen nem érdekel a bizonyítási vágy, a küzdés, hogy megmutassuk, milyen acélosak vagyunk, csak egy dolog válik fontossá, kiteljesedni, boldognak lenni.
Új időszámítás veszi kezdetét, amelyben a közeli tervek adják a fókuszt. A távoli tervek képlékenyen állnak, hiszen oly sok minden betoppanhat az ember életébe. A kontúrokat az érzéseim alkotják, és ahogyan a kedvem tartja, úgy maszatolom el a már késznek hitt részeket. Mert most ennek van itt az ideje. Formálni önmagam és az életem úgy, ahogyan a kedvem tartja, ahogyan jól érzem magam. Nem ez az ideális felfogás? Volt tervem, hagyományos mégis különleges életet álmodtam meg, amelyről sokáig azt hittem, hogy közös álom ez, hiszen a nagybetűs szerelem ködében fogant meg, Vele. De Ő arrébb állt. Isten Veled! Nekem most egy dolgom van, felépíteni az egyelőre egyszemélyes új életemet. Pillanatnyilag instabil lábakon áll, de ez csak átmeneti állapot. Mert új erőre kaptam, amelyben bizonyítani szeretnék, elsősorban önmagamnak.
Elsőre rémisztő volt, hogy minden döntést egymagam kell meghoznom, de úgy fogtam fel, hogy a legrosszabb, ami történhet, az sem olyan katasztrofális, és különben is, jelenleg magamon kívül senkiért nem tartozom felelősséggel. Ez egy bizonyos fokú szabadságot ad, amely a határokat sokkal kijjebb helyezte, így elég nagy terem van megtalálni a magam új útját.
Eleinte kétségbeestem, most már kezdem megszokni ezt az új életet. Megtanultam nemet mondani, kiállni önmagamért, harcolni a jogaimért. Mondhatni kesztyűt húztam, és egyenes derékkal sétáltam be az új időszámítás kapuján.
Még nem tudom mi lesz a terveimből, hogy megvalósulnak vagy sem, mondhatni csak rajtam múlik, és persze ezer más tényezőn. De minden tőlem telhetőt megteszek, hogy siker koronázza a cselekedeteimet. Mert Hölgyeim, nincs olyan katasztrófa, amelyből ne tudnánk felállni, mert vasakarattal megküzdünk minden elénk gördülő akadállyal. Mert bár padlót fogtunk, ki ilyen, ki olyan okból, de attól még tudjuk, hogy értékesek, különlegesek vagyunk. És bárminemű is legyen az a csalódás, feladni az életünket és csak sodródni, mint egy kóbor eb, butaság. Izmosabb a szívünk annál, hogy kifogjon rajtunk egy kudarc, akármekkora darabot is tépett ki a lelkünkből. Fel hát azzal a bizonyos kesztyűvel, mert miután kisírtuk magunkat tízszer, százszor, ezerszer, vár ránk az új élet, a sok-sok lehetőséggel, amelyeket kár volna kihagyni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez