Pólyázás vagy bugyolálás?

Pólyás baba - ez egy gyakori kifejezés a pici babákra, még ha nem is viselnek pólyát. A pólyázásnak több száz éves hagyománya van, a hazai kórházakban a mai napig pólyát (angol pólyát) adnak az újszülöttekre, miután kibújtak Anya pocakjából. Mire jó a pólyázás? Érdemes pólyát vásárolni a babának? És mi az a bugyolálás vagy „babacsomagolás”?

Kezdjük is egy feladattal: fogj egy papírt és egy ceruzát, rajzolni fogunk! Ha netán nem tartod magad jó rajzolónak, akkor csak firkálj, nem gond. Rajzold le egy csecsemő fejét! De tényleg rajzold le, megvárom! Rajzoltál neki egy kis hajtincset a feje tetejére vagy cumit a szájába? Esetleg cumi helyett mosolyra vagy sírásra görbülő szájat rajzoltál? Oké, most folytassuk: rajzolj neki testet is! Rajzolhatod rögtön ruhával is, ha úgy jut eszedbe. Gyerünk, ez nem egy nehéz feladat! Milyen ruhát rajzoltál neki? Csak egy pelust esetleg bodyt? Netán csak nem egy pólyát? Gólyát nem képzeltél el mellé véletlenül? Igen, ezek a sztereotípiák bennünk élnek, hiszen a legtöbb babatermékkel foglalkozó cég ültette belénk: a feje tetején égnek álló hajtincses, bepólyázott kisbabás rajzokat mindenki jól ismeri, ha csak a babatermékek logóira ránéz. És itt kanyarodnék vissza a pólyázáshoz, hiszen nem véletlen, hogy így ábrázolják az újszülötteket: a pólyázás hagyománya még az ősidőkre nyúlik vissza, amikor az anyák mereven körbetekerték a gyereküket és a hátukon vitték. „Egymástól függetlenül sok kultúra alkalmazta a pólyázást, mert melegen tartja a babát, ugyanakkor merevíti a testét, és megvédi őt.

A 14-16. században, Angliában fejétől a talpáig merevre bepólyázták a babákat 8-9 hónapos korukig, hogy biztosítsák, hogy nem lesz fizikai deformitásuk. A pólya megítélése a 17. században kezdett megváltozni, ekkor sokan szólaltak fel az efféle erősen korlátozó pólyázás ellen. Ennek hatása csak jóval később következett, a 19. században sokkal lazábban kezdtek a nők pólyázni, így már tudták a babák kezeiket, lábaikat enyhén mozgatni. Napjainkban ez a kis ideig hanyagolt praktika teljesen átalakult formában újra kezd népszerű lenni, mert használatával a babák nyugodtabbak lesznek, a szülők pedig fellélegezhetnek kicsit.” Ha belegondoltok, akkor a baba az anyaméhben egy szűk kis helyen élt 9 hónapon át és ebből a kellemes közegből hirtelen kikerül a nagyvilágba, ahol minden olyan tágas. A pólyát arra a célra találták ki, hogy az újszülöttnek ne legyen olyan hirtelen a váltás a két közeg között, ezért egy anyaggal körbetekerték, ami jó meleget biztosított és védelmet nyújtott. Manapság a klasszikus értelemben vett merev pólyázást már nem alkalmazzák, mert az orvosok megerősítették, hogy a baba lábainak szoros bepólyázása elősegíti a rendellenes csípőfejlődést. Ha viszont a lábaknak teret enged a pólya, akkor nagyon előnyös hatásokat tapasztalhatunk például:

- a pólyás baba nyugodtabban és hosszabb ideig alszik

- a pólya melegen tartja és nincs szükség takaróra

- a bepólyázott baba nem riad föl a testének összerándulásira, karjai még koordinálatlan megmozdulásaira

- a pólyás baba kevesebbet sír

- a pólyába csomagolt babát könnyebb tartani a szoptatásnál

- koraszülött babák fejlődésénél

Fontos információk a pólyák használatáról

- az újszülött megszületésétől maximum 3 hónapos koráig ajánlott, amíg a baba amúgy sem mozogna sokat - de ez babafüggő, mert lehet, hogy már 1 hónapos korában nem viseli el a pólyázást

- a pólyák mindegyik típusában hanyatt kell a babát altatni, vagy esetleg az oldalán

- ha lázas beteg a baba, akkor nem szabad pólyázni

Pólyák és típusok

Angol pólya: Ez az, amit a kórházban ráadnak a babákra a megszületésük után. Ez egy téglalap alakú, egyik végén megkötős pamut anyagból készült ujjatlan pólya, ami a hálózsákhoz hasonlítható, csak ezt meg kell kötni a babán – ezzel állítható a mérete -, nem pedig patenttal vagy cipzárral záródik. Alváshoz kényelmes viselet a babának, ebben viszont szabadon mozoghat a keze és a lába.

Klasszikus pólya: Ez két részből áll: egy pólyahuzatból és egy pólyabetétből. A pólyabetét egy puha, szivacshoz hasonló betét, ebbe kerül a baba és rá kell húzni még egy általában díszesebb huzatot, ami megkötős. A baba kezei itt a pólyán belül vannak.

Kókuszpólya: Ez egy négyzet alakú anyag, amibe kókuszbetétet lehet tenni, így ad támaszt a babának. Kezdetben pólyaként, később a kókuszbetét kiszedésével takaróként is használható.

Bugyoláló vagy pólyazsák: A pólyázás manapság legismertebb és legkedveltebb kelléke. Ezekkel a babát egészen a nyakáig be lehet bugyolálni, általában patenttel vagy tépőzárral záródik és könnyű a használata. A babának csak a felsőteste van szorosan, a lábai terpesztartásba tudnak kerülni, így a csípő rendellenességek kialakulásának veszélye nem áll fenn.

Összességében elmondható, hogy ha szeretnétek kipróbálni a pólyázást, vagy a bugyolálást, akkor azt érdemes már a kórházban elkezdeni és aztán figyelni a baba jelzéseit ezzel kapcsolatosan.

Szilvási Kata - kisgyerek öltöztetési tanácsadó