Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Egy kontrollmániás nem tudja mit jelent igazán szeretni

Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.

olvass tovább

Bocsáss meg igazán

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni.

olvass tovább

Mit ér a férfi, ha pénztelen?

Egy nemzetközi társkeresőoldal friss felmérése szerint a regisztrált nők hetvenöt százaléka nyilatkozta azt, hogy nem szívesen kezdene párkapcsolatot olyan férfival, akinek nincs munkája. Uraim, ne háborodjanak fel, azért nem minden nő „számító ribi”, vagyunk még, akik nem megmentőt, cukorpapát, apapótlékot, gazdag patrónust keresünk, hanem nagybetűs Férfit.

olvass tovább

Az újrakezdést nehezíti, ha valaki folyton visszanéz

Az exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.

olvass tovább

Ha szerepet játszunk, nem látjuk meg egymást

Nem létezik olyan, hogy „szeretlek, ha...". Pedig mindannyiunkban ott lakozik, bújik a kimondatlan mondat, mellyel feltételeket szabnánk, sorolnánk elvárásainkat, és szép csendesen átformálnánk a másik embert. A valódi szeretet nem kötődik feltételekhez, nem ismeri a "ha" és a "de” kötőszavak spekulatív rendszerét, csupán egyet ismer: szeretlek és pont.

olvass tovább

Aki szeret, az jelen van

Mit az, hogy jelenlét? Az, hogy jelen vagy az életemben. Nem fizikai jelenlétre gondolok, és nem arra, hogy a lelkünk már régen nem kapcsolódik, de te mégis maradsz, mert gyáva vagy borítani, a testedet elhordani a közös életterünkből. Ez nem jelenlét. Ez csak kényszer, opció, jelenleg nincs jobb nálam. Ezért járkálsz lábujjhegyen a kiüresedett kapcsolatunk csendjében, nem vagy jelen, csak úgy viselkedsz.

olvass tovább

„Adj esélyt magadnak. Legalább egyet egy új életre” - 10 segítő gondolat a Lelki Egészség Világnapján

Mi a boldogság? Anyagi javak? Szellemi gazdagság? Egy szép kert? Világtalannak a napvilág derengése? Vagy Szabó Magda szavaival csupán a katasztrófák üzemzavara? Egy biztos, a világ gyönyörű hely, és mindenki számára adott a lehetőség, lehet benne boldog, és lehet boldogtalan, egyedül rajta áll, mit hoz ki az élet ajándékaiból.

olvass tovább

Szelídülj szerelem!

A legelső szerelmes találkozásban százezer perc várakozás rejlik, hormonok tombolása, egymás tekintetében elmerülés, és színtiszta vegytan. A szerelem kezdetben valóban rózsaszín, mámoros köd, és gyomortájon repkedő pillangók, és ez a kegyetlenül édes drog, függővé tehet, csak ízleljük egymást telhetetlenül, újabb és újabb szerelemmámor adagért esdekelve.

olvass tovább

Minden tévút jó valamire

A szívleckék kemények, direktek és sosem köntörfalaznak. Sokszor gyorsabbak, mint egy szívlövés, váratlanul érnek, felkészülni, védekezni sincs időm. Hiába tartom magam elé védelmi pajzsként az újonnan megtalált életcélom, a szívleckék pillanatok alatt ráébresztenének arra, hogy tévúton botorkálok, ez nem az én utam.

olvass tovább