Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Miért félünk annyira boldognak lenni?

Vannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.

olvass tovább

Kedves Második Nő...

Kedves Második Nő, nem világos számomra, miért nem érted. Szeretőnek lenni egy rossz start, egy elátkozott start. Látszólag haladsz, előre lépsz a szerelmi társasjátékban, de valójában megrekedsz, és egy se-előre-se hátra állapotban szégyenletesen stagnálsz. Ez a státusz magában hordozza a vereséget, az örök gyanakvást, és a nem szűnő érzelmi bizonytalanságodat.

olvass tovább

Ezért posztolnak kevesebbet az igazán boldog párok

Az igazán boldog párok nem teregetik ki a szerelmi életük minden mozzanatát a közösségi oldalakon. Egy érett, felnőtt ember valóban nem viszi túlzásba a Facebookon való szerelmeskedést, és kiegyensúlyozott, szeretetteljes, és ami talán a legfontosabb, működő párkapcsolatának alig van nyoma a social media oldalakon.

olvass tovább

A férfi, akit szerettem

Álltam az előszobában, beszívtam a sáljából áradó idegen női parfümillatot és magányosabb voltam, mint valaha. Ha a kabátzsebeit is átkutattam volna, megtaláltam volna a mozijegyeket, és éreztem volna, hogy még azoknak is istenverte, tolakodó, nyomuló, lerázhatatlan illatuk van. Világossá vált volna, amit eddig is tudtam, hogy ez a nő pontosan olyan rámenős, mint a nehéz parfümje, ami most rázuhant az életünkre és az érzékeimre, lélegezni sem enged.

olvass tovább

Megcsalás-e az érzelmi hűtlenség?

Olyan nagyon kell valaki, hogy mindenféle laza kapcsolatokba bonyolódunk. Lazaságot, engedékenységet ígérünk, átléphető határokat, szétmálló kereteket, súlytalan, üres mondatokat, mert annyira nem is fontos az a másik ember. Manapság annyi mindenre ráhúzzuk a párkapcsolat kifejezést. Kiárusítjuk a lelkünket megrekedő, töltelékkapcsolatok kedvéért, ott böjtöljük ki az időt, amíg el nem jön a nagy érzés.

olvass tovább

Ha a nő kezdeményez, akkor a férfi csupán megadja magát?

Ki kezdeményezze a randevút? Hibát követ –e el a nő, aki egyértelműen kezdeményez? Párkapcsolati elvárások terén ma igen eltérők a vélemények, mégis a hagyományos szerepek még mindig belénk vannak kódolva, és tudatosan, vagy tudattalanul szeretünk ezektől nem eltérni. Egy okos nő megtalálja az egyensúlyt, vagyis patikamérleg-pontossággal tudja, hogy mennyire tárja fel önmagát és érzelmeit, mennyire fusson a férfi után, és milyen határozottság az, ami még nem riasztja el őt.

olvass tovább

Senki nem szerethet engem, amíg önmagamat nem szeretem

Aki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.

olvass tovább

A szépség ott kezdődik, amikor eldöntöd, hogy önmagad leszel

A boldogság az arcunkra simított álarcok elhagyásában rejlik, és abban a pillanatban talál ránk, ha az értékeink és a vágyaink tudatában merünk önmagunk lenni. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az a pillanat, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít. Amikor valaki személyiségén átragyog az erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően is cselekszik.

olvass tovább

Ami a férfit igazán vonzóvá teszi

Egy egészséges nő tekintetét odavonzza a külcsín, a kidolgozott elővillanó kockahas, az izmos, széles vállak, de az idő telik, és számos szívtöréses baleseten átesve ráébredünk, hogy a felébredő vonzalom egyáltalán nem a férfi bicepszéhez kötött. A régóta jól működő párkapcsolatokban ugyanis nem csupán a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket.

olvass tovább

Szeress igazán, bocsáss meg gyorsan

Te tudsz bocsánatot kérni? Szemébe tudsz nézni, meg tudod- e fogni a kezét, és képes kimondani, bocsánat, hogy megbántottalak, bárcsak jóvátehetném valamivel? Az emberek kezdik elfelejteni ezt a mondatot, kapcsolataik felszínesek, érzéseik hét lakat alá bezárva, páncélöltözettel védik lelküket a külső behatásoktól, mert érezni csak bajjal jár, bonyolult egy valami. Megbocsájtani kihívás, lelki tusa, hetekig tartó elfojtott önmarcangolás.

olvass tovább