1944. július 31-én reggel Antoine de Saint-Exupéry egy fegyvertelen felderítőgéppel szállt fel Korzikáról. Negyvennégy éves volt, korábbi balesetei miatt alig tudta bal karját felemelni, és már a pilótafülkébe is segítséggel mászott be. Eredetileg öt katonai bevetésre kapott engedélyt, aznap mégis a kilencedik küldetésére indult. Nem tért vissza.

Franciaország egyik legismertebb írójának eltűnése több mint fél évszázadon át megoldatlan rejtély maradt. Nem találtak holttestet, roncsot vagy hiteles szemtanút. Felmerült, hogy német vadászgép lőtte le, műszaki hiba történt, rosszul lett, esetleg szándékosan vezette a tengerbe a gépet. Bizonyítani egyik változatot sem sikerült.

Saint-Exupéry életét ismerve egyetlen dolog volt biztos: semmi keresnivalója nem lett volna azon a gépen. És szinte lehetetlen lett volna megakadályozni, hogy mégis felszálljon.

Saint-Exupéryt ma *A kis herceg* szerzőjeként ismeri a világ, pedig felnőtt életének jelentős részében a repülés volt a valódi foglalkozása. Nem hétvégi pilóta volt, és nem is gazdag arisztokrata, aki kedvtelésből vásárolt magának repülőgépet. Légipostát szállított, útvonalakat jelölt ki, eltűnt pilótákat keresett, repülőteret vezetett, majd katonai felderítőként szolgált.

1900-ban született Lyonban, régi francia nemesi családban. Apja négyéves korában meghalt, így a családi cím mellé már nem társult különösebb vagyon. Saint-Exupéry katonai szolgálata alatt tanult meg repülni, majd 1926-ban a Latécoère légiposta-társaságnál kapott munkát.

A húszas évek légipostája a polgári repülés egyik legveszélyesebb vállalkozása volt. A pilóták nyitott vagy gyengén zárt fülkében, kezdetleges műszerekkel repültek. Nem volt megbízható meteorológiai előrejelzés, rádiókapcsolat és radar. Éjszaka gyakran a települések fényei, nappal vasútvonalak, folyók és hegyvonulatok alapján tájékozódtak. Homokviharban, ködben vagy motorhiba esetén többnyire csak a szerencsére számíthattak.

Saint-Exupéry Toulouse, Casablanca, Dakar és más afrikai állomások között szállította a postát. Később a Szahara nyugati részén fekvő Cap Juby repülőterének vezetője lett. A környéken lezuhant pilótákat időnként helyi fegyveres csoportok ejtették foglyul, így Saint-Exupéry feladatai közé a mentőakciók és a túsztárgyalások is beletartoztak. E tevékenységéért 1930-ban megkapta a francia Becsületrendet.

Az élményeiről nem utólag, biztonságos távolságból kezdett írni. Repülések között, szállodai szobákban és repülőtereken készítette első könyveit. A *Déli futárgép* a marokkói és szenegáli postajáratok világából született, az *Éjszakai repülés* hátterét pedig már dél-amerikai évei adták.

 Ő irányította a dél-amerikai légiposta egyik legkockázatosabb hálózatát

1929-ben Saint-Exupéry Buenos Airesbe költözött, ahol az Aeroposta Argentina működését irányította. Feladata az volt, hogy új útvonalakat szervezzen Argentína, Chile és Patagónia fölött, és biztosítsa, hogy a postagépek rossz időben és éjszaka is elérjék céljukat.

A pilóták az Andok, az Atlanti-óceán és Patagónia ritkán lakott területei fölött repültek. Ha valaki lezuhant, Saint-Exupéry gyakran maga is részt vett a keresésben. Vezetőként kemény követelményeket támasztott, miközben pontosan tudta, mit kér az embereitől: ugyanazokat a kockázatokat ő is vállalta.

Az 1931-ben megjelent *Éjszakai repülés* ennek a világnak a dilemmáját mutatta meg. Meddig követelhető meg a kötelesség teljesítése, ha annak ára akár egy ember élete is lehet? A regény elnyerte a rangos Femina-díjat, és Saint-Exupéryt ismert íróvá tette.

Ő azonban a siker után sem hagyta abba a repülést.

Több súlyos balesetet is túlélt

Saint-Exupéry repülői pályája ma szinte felfoghatatlanul sok balesettel járt. Gépei lezuhantak vagy megsérültek Észak-Afrikában, Franciaországban, Közép-Amerikában és a sivatagban. Csonttöréseket, koponyasérülést és maradandó vállproblémát szerzett, de minden felépülése után visszatért a pilótafülkébe.

Leghíresebb balesete 1935 decemberében történt. Navigátorával, André Prévot-val Párizsból Saigonba próbáltak rekordidő alatt eljutni, amikor gépük a líbiai sivatagban lezuhant. Kevés élelmük és alig valamennyi folyadékuk maradt. Napokon át gyalogoltak a sivatagban, súlyosan kiszáradtak, és hallucinációik voltak. A negyedik napon egy beduin talált rájuk, és vizet adott nekik.

Az esetet Saint-Exupéry később az *Ember földje* című könyvében dolgozta fel. A történet részletei *A kis hercegben* is visszaköszönnek: a pilóta a sivatagban lezuhan, távol minden lakott területtől, és ott találkozik a különös kisfiúval.

1938-ban újabb rekordkísérletre indult, ezúttal New Yorkból a tűzföldi Punta Arenas felé. Guatemalában felszállás után lezuhant. Súlyosan megsérült, több csontja eltört, és hosszú lábadozás várt rá. A sérülések hatását élete végéig viselte.

A balesetek mégsem vették el a kedvét a repüléstől. Inkább nyersanyagot adtak ahhoz, amiről írni akart: hogyan viselkedik az ember akkor, amikor nincs közönség, nincs kényelmes menekülőút, és egyetlen rossz döntésen múlhat minden.

A kis herceg mögött egy házasság története is ott van

Saint-Exupéry 1930-ban, Buenos Airesben találkozott Consuelo Suncín salvadori írónővel és képzőművésszel. A legenda szerint első közös repülésükön Saint-Exupéry azzal fenyegetőzött, hogy lezuhan, ha a nő nem csókolja meg. Hogy pontosan így történt-e, nem lehet biztosan tudni, de a történet jól illik kapcsolatukhoz.

1931-ben összeházasodtak. Házasságuk viharos volt: gyakran éltek külön, sokat veszekedtek, mindkettőjüknek voltak más kapcsolatai, mégis újra meg újra visszatértek egymáshoz.

Consuelo ihlette *A kis herceg* rózsáját. A könyvbeli virág hiú, sértődékeny, követelőző és nehezen érthető, a kis herceg mégis hozzá ragaszkodik. Nem azért, mert tökéletes, hanem mert gondoskodott róla, időt szánt rá, és ezzel egyedivé tette a sok ezer hasonló rózsa között.

Saint-Exupéry New Yorkban írta és illusztrálta a könyvet, miközben Franciaország német megszállás alatt állt. Consuelo 1942-ben követte Amerikába, majd Long Islanden talált egy házat, ahol a mű jelentős része elkészült. *A kis herceg* 1943-ban jelent meg először angolul és franciául az Egyesült Államokban. Franciaországban csak a háború után, 1946-ban adhatták ki – szerzője ezt már nem élte meg.

 Háborús hős helyett politikailag kényelmetlen figura lett

A második világháború kitörésekor Saint-Exupéry katonai felderítőként szolgált. 1940 májusában, a német támadás idején Bloch MB.174-es gépével veszélyes fényképező küldetéseket teljesített. Ezek tapasztalataiból született a *Hadirepülő* című könyve.

Franciaország összeomlása után Amerikába utazott, ahol az Egyesült Államok hadba lépése és Franciaország felszabadítása mellett próbált támogatást szerezni. Közben összetűzésbe került Charles de Gaulle híveivel. Saint-Exupéry nem akarta elfogadni, hogy egyetlen politikai tábor sajátítsa ki a francia ellenállás képviseletét, és nyíltan bírálta a franciák közötti belharcokat.

Álláspontja miatt mindkét oldal bizalmatlanul tekintett rá. A Vichy-rezsim megpróbálta saját híveként feltüntetni, a gaulle-isták egy része pedig árulással vagy németbarátsággal gyanúsította. Saint-Exupéry valójában a megszállás ellen állt, de nem volt hajlandó feltétel nélkül beállni de Gaulle mögé.

1943-ban elhagyta Amerikát, és Észak-Afrikában csatlakozott régi felderítőegységéhez. Negyvenhárom évesen már túllépte a típust repülő katonai pilóták ajánlott korhatárát. Sérült vállával nehezen kezelte a gépet, angol nyelvtudása pedig nem volt elég jó a P–38 műszaki dokumentációjának biztos megértéséhez. Egy leszállási baleset után egy időre el is tiltották a repüléstől.

Kapcsolatait és ismertségét felhasználva mégis elérte, hogy újra bevetésre engedjék.

 Az utolsó küldetés

1944. július 31-én Saint-Exupéry a korzikai Borgo repülőteréről indult el egy Lockheed F–5B-vel, a P–38 Lightning fegyvertelen fényképező változatával. Feladata a Rhône völgyében állomásozó német csapatok és lehetséges célpontok felderítése volt a dél-franciaországi szövetséges partraszállás előkészítéséhez.

A gépben nem volt fegyverzet. Sebességére és nagy repülési magasságára támaszkodva kellett elkerülnie a német vadászokat.

Saint-Exupérynek a déli órákban kellett volna visszaérnie. Amikor üzemanyagkészlete alapján már nem maradhatott volna a levegőben, eltűntként jelentették. Sem segélykérést, sem utolsó rádióüzenetet nem fogtak tőle.

A következő évtizedekben több német pilótáról is felmerült, hogy ő lőhette le. A legismertebb állítás 2008-ban került nyilvánosságra, amikor Horst Rippert egykori Luftwaffe-pilóta azt mondta: 1944. július 31-én Marseille közelében lelőtt egy P–38-ast, és ha tudta volna, hogy Saint-Exupéry ül benne, nem nyit tüzet.

Rippert történetét azonban sem német hadinapló, sem más korabeli dokumentum nem támasztotta alá. A kutatók egy része hitelesnek tartotta, mások szerint az idős pilóta évtizedekkel későbbi visszaemlékezése nem tekinthető bizonyítéknak.

 Egy halász karkötője oldotta meg a rejtély felét

Saint-Exupéry gépének nyomát 54 éven át nem találták. A fordulat 1998-ban következett be, amikor Jean-Claude Bianco marseille-i halász ezüst karkötőt húzott fel hálójával a tengerből. A lemezen Antoine de Saint-Exupéry, felesége, Consuelo, valamint amerikai kiadója, a Reynal & Hitchcock neve és címe szerepelt.

A felfedezést kezdetben sokan hamisítványnak gondolták. A karkötő ugyanis jóval nyugatabbra került elő, mint ahol az addigi feltételezések szerint az írónak repülnie kellett volna.

2000-ben Luc Vanrell búvár egy P–38-as roncsait azonosította Marseille közelében, Riou szigetének térségében. A darabokat 2003-ban emelték ki, majd a gyártási számok vizsgálata igazolta, hogy Saint-Exupéry gépéről van szó. A francia hatóságok 2004-ben jelentették be hivatalosan az azonosítást. (https://www.nationalww2museum.org/war/articles/the-little-prince-antoine-de-saint-exupery)

A megtalált roncsdarabokon nem láttak egyértelmű lövedéknyomokat. Ez azonban nem zárta ki a lelövést, mivel a gépnek csak kisebb része került elő. Pilótájának maradványait nem találták meg, a baleset oka pedig továbbra is ismeretlen.

A roncs darabjai és az ezüst karkötő ma a párizsi Le Bourget Repülési és Űrhajózási Múzeum Saint-Exupéry-kiállításán láthatók. [Saint-Exupéry hivatalos oldala](https://www.antoinedesaintexupery.com/lieux/paris/)

Sokkal több maradt utána, mint egy rejtély

Saint-Exupéry eltűnésének körülményeit valószínűleg már soha nem lehet teljes bizonyossággal rekonstruálni. Tudjuk, honnan indult, ismerjük a küldetését, és évtizedekkel később a gépét is megtalálták. A legfontosabb kérdésre azonban nincs válasz: mi történt vele az utolsó percekben a Földközi-tenger felett?

Életműve szempontjából mégsem ez a legérdekesebb rejtély. Sokkal inkább az, hogyan tudott egy ennyire zaklatott, veszélyes és ellentmondásos életből olyan könyvet írni, amelyet generációk olvasnak a szeretetről, a barátságról és a felelősségről.

A kis herceget gyakran gyerekkönyvként emlegetjük, pedig Saint-Exupéry elsősorban a felnőttekhez beszélt. A hiúságról, a birtoklási vágyról, az értelmetlen hatalomról, az elhanyagolt kapcsolatokról és arról írt, milyen könnyen veszítjük szem elől azt, ami valóban fontos. A történet egyszerű mondatai mögött ott van a légiposta-pilóta minden tapasztalata: az eltűnt társak keresése, a sivatagi szomjúság, az egyedüllét a pilótafülkében és a felismerés, hogy veszélyben az ember csak a másik ember segítségére számíthat.

A könyv alakjai mögött saját életének szereplői is felismerhetők. A rózsát Consuelo ihlette, a sivatagi pilótában önmagát rajzolta meg, a kis herceg bolygóról bolygóra tartó útjában pedig ott van Saint-Exupéry nyughatatlansága is. Folyton úton volt, miközben egész életében azt próbálta megérteni, mi köti össze az embereket, és mitől válik valaki felelőssé egy másik emberért.

A világ ma már tudja, hol nyugszanak repülőgépének darabjai. Azt azonban Saint-Exupéry könyvei mondják el, ki ült a pilótafülkében: egy nehéz természetű, vakmerő, sokszor önpusztító férfi, aki a földön ritkán találta a helyét, de a levegőben pontosan tudta, mi a dolga.

Nyolcvankét év telt el az utolsó repülése óta. A P–38-as roncsai múzeumba kerültek, az eltűnéséből történelem lett, A kis herceget pedig továbbra is újabb generációk fedezik fel. Saint-Exupéry végül nem azért maradt velünk, mert rejtélyes körülmények között tűnt el, hanem azért, mert kevesen írtak nála egyszerűbben és pontosabban arról, milyen nehéz felnőttként is megőrizni azt, amit gyerekként még magától értetődően tudtunk.

• kis herceg Saint-Exupéry utolsó repülése

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!