Oké, beszéljünk őszintén. Ha kutyád van, akkor te is pontosan tudod, hogy az életed két részre szakadt: a „mit mutatsz a külvilágnak” és a „mi történik valójában a négy fal között, plusz a séta közben, plusz a parkban, plusz a kocsiban, plusz… érted”. Mert valljuk be, a kutyatartás nem egy szépen beállított reklám egy táskás rágcsáról meg egy mosolygós golden retrieverről a reggeli napfényben. A kutyatartás káosz. Gyönyörű, szőrös, néha büdös, de végtelenül szerethető káosz.

És itt jön a csavar: minden kutyás ember csinál olyan dolgokat, amiket soha, de soha nem vallana be egy normális, kutyátlan embernek. Egy random kollégának. A családi ebédnél a nagynéninek, aki amúgy is azt hiszi, hogy „a kutya nem való a házba”. De még a legjobb barátnődnek se mondod el az összeset, mert tudod, hogy onnantól kezdve egy életen át tartó cinkos hallgatás következik.
És itt vagyok én, aki most – mintha csak a lelked legrejtettebb, legszőrösebb zugaiba látnék – összeszedtem neked a TOP 10-et. Azokat a dolgokat, amiket minden kutyatulajdonos művel. Tényleg mindenki. A szomszéd Marika is, aki azt állítja, az ő kis tacskója „soha nem ugrál fel a kanapéra”. De még a profi kutyakiképző is, aki előadja a szemináriumon, hogy „a kutya az ágyba nem jöhet” – aztán este három párna meg egy német juhász között horkolva fekszik.
Szóval készülj. Ez a cikk nem ítélkezik. Sőt. Ez a cikk feloldozást ad. Mert mielőtt elkezded gondolatban tagadni, hogy „jó, de én ilyet sose” – állj meg egy pillanatra. Emlékszel, amikor a múlt héten a futár előtt beszéltél a kutyáddal babanyelven? Vagy amikor véletlenül megszagoltad a leheletét, hogy mit evett a sétán? Aha. Pontosan.
Üdv a klubban, kedves tagtárs. A neved nem kell, a kutyád fajtája se. Elég, ha érzed a szagát a párnán, és tudod, hogy ez mostantól a közös párna.

Na, lássuk a top 10-et. A kutyád úgyis tudja az igazságot. Mert ő ott volt. Mindegyiknél.

1. A „csak egy pici falat” – ami sosem marad egy pici
„Nem szoktam az asztalnál etetni” – mondod, miközben a kutyád feje a combodon nyugszik, és te épp a harmadik sajtos tallért csempészed a szád helyett a szőrös szájba. A szemed sarkából már a párod is legyint: „Ugyan, csak egy darabka volt.” Igen. És a múltkor is. És holnap is lesz. Aztán jön a bűntudat, amikor a kutya vacsoránál már nem hajlandó a saját kajájához nyúlni, mert tudja, hogy nálad a sonka. És te tudod, hogy elvesztetted a csatát. De tagadod. Mindenki előtt.

2. A beszéd, ami már nem is emberi
„Ki az a jó fiú? Hát te vagy az! Igen, te! Jaj, de cuki a kis mancsaid, gyere, puszi-puszi-puszi!” – közben a boltos néni úgy néz rád, mintha most szálltál volna le a Marsról. Még öt perce normális hangon kértél egy kiló kenyeret. A kutyád előtt összeomlik a személyiséged. A hangszíned olyan magas, hogy a szomszéd kutyája is fülelni kezd. És amikor véletlenül egy emberhez szólsz így (például a főnököhöz), onnantól kezdve te vagy az iroda „kutyás fura alakja”. De te csak vállat vonnál. A kutyád megérti.

3. A szagteszt – mert miért ne?
Bejössz a lakásba, a kutya már a lábadat nyalja. Te meg... igen. Megszagolod a leheletét. Hogy mit evett? Hol járt? Esetleg talált valami gyanúsat a sétán? És ami a legdurvább: felismered a különbséget a „rágcsált egy botot” és a „bekaptam egy galambkakit” között. Profi vagy. És letagadnád. De a barátod múltkor rajtakapott, ahogy komoly arccal szagolgatod a kutya leheletét, majd bólintasz: „Ehető volt, ne aggódj.”

4. Az ágy – a tiéd? Nem. A közös? Aha. Az övé.
„Soha nem alszik velem az ágyban” – mondod a vendégeknek. Aztán este, mikor leoltod a villanyt, a 35 kilós bernáthegyi már a fejed helyén alszik, te meg a szélére kuporodva próbálsz nem leesni. Reggelente úgy kelsz, mintha te aludtál volna a padlón. De a kutya elégedett. Ez a lényeg. A takaró félig a földön, a párnán szőrcsomók, a hátad meg szétesve – de az a kis meleg szőrgombóc boldogan horkol melletted. Tagadhatod, de a gerinced már rég tudja az igazat.

5. A „baleset” minimalizálása – avagy a szőnyeg a legnagyobb áldozat
Bent pisil a kutya? Soha. Csak a szőnyegre folyt a víz. Véletlenül. A növény mögül. Persze, hogy a növény mögül. Te nem is érted. Aztán később, mikor senki nem látja, konyhai papírtörlővel, szódabikarbónával és háromféle tisztítószerrel vívod a harcod a folt ellen, miközben a kutya ártatlanul néz. És amikor a párod megkérdezi, „mi ez a szag?”, te csak annyit mondasz: „Biztos a virágföld.” A virágföld. Persze.

6. A fotótár – több kutya, mint ember
Lapozgatod a telefonod galériáját. 2847 kép. Ebből 12 te vagy (és azok is rosszak). 2735 a kutya. Alvós, eszik, játszik, fut, homokban hempereg, esik a hó, esik a nap, esik a... ja, megint a kutya. És büszke vagy rá. Van olyan képed a kutyádról, ahogy eszik egy fűszálat. És olyan is, ahogy ásít. És olyan is, ahogy... semmit nem csinál. Csak fekszik. És ezt a képet elküldted a családi csoportba, hogy „milyen aranyos már”. A rokonság már letiltott az esti értesítésekről.

7. A szabadkozás a kutya előtt
Megy a séta, találkoztok egy másik kutyával. A tiéd elkezd ugatni, mintha a világvége lenne. Te pedig magyarázni kezdesz a másik gazdinak: „Amúgy nagyon barátságos, csak most... tudod... izgul. És amúgy is, a másik kutya nézett rá először furcsán. És egyébként is, otthon egy angyal.” A másik gazdi bólogat. Ő is ugyanezt szokta hazudni. Közben a két kutka már egymás seggét szagolja, mintha mi sem történt volna. Te meg ott állsz, és próbálod megmenteni a kutya (és a saját) hírnevét.

8. Az üdvözlési rituálé, ami vetekszik egy rocksztár fogadásával
Kinyílik az ajtó. Te három másodperc alatt lehajolsz, vakargatod a fület, puszilod a fejtetőt, közben a kutya csóválja a farkát, te meg azt mondod: „Szerettél? Hiányoztam? Nagyon egyedül voltál? Jaj, szegénykém!” Közben csak a sarki boltba mentél le tejért. Tíz percre. A szomszéd ezt végignézi a lépcsőházban, és már azt hiszi, te vagy a város leggondoskodóbb embere. (Jó, lehet, hogy tényleg az vagy.)

9. A „nem, nem ugat sokat” – miközben a kutya már a második perce ugatja a porszívót
A szomszéd kopogtat. Kinyitod az ajtót. A kutyád mögötted ugat, mint akit késsel kergetnek. Te ránézel, majd vissza a szomszédra, és kimondod a klasszikus mondatot: „Nem szokott ilyen lenni. Biztos most jött meg valami.” Igen. A porszívó. A múlt héten is. És a jövő héten is. És a futár. És a postás. És a szél. És a saját árnyéka. De te kitartasz amellett, hogy „amúgy csendes kutya”. A szomszéd már gondolkodik a füldugón.

10. A név, ami már nem is a neve
A kutyádat úgy hívják: Bodri. Te viszont hívod:
* Bodri herceg
* Bundás gyöngyöm
* Kis szőrgombóc
* Mancsőrjárat főnök
* Cukorfalat
* Őfelsége, a kanapéfoglaló
* És a klasszikus: „KI A JÓ FIÚ???”

Aztán egyszer csak a kutyafuttatón, teljes komolysággal, mások előtt is ezt mondod: „Gyere, Cukorfalat, menjünk haza.” És csak utána jössz rá, hogy mit tettél. De már késő. A többi gazdi hallotta. Onnantól te vagy a „Cukorfalat anyukája”. Ezt a nevet már nem lehet levetkőzni.

Szóval itt tartunk. Te is csinálod. Én is csinálom. A szomszéd Marika is csinálja, hiába tagadja a tacskóval. És tudod mit? Ez teljesen rendben van. Mert ezek a kis őrült szokások pontosan azt mutatják, hogy mennyire szereted azt a négylábú bolondot, aki nélkül a reggeli kávédnak sem lenne értelme, és akinek a farokcsóválása képes helyrehozni a világ összes szar napját.
Szóval legközelebb, amikor rajtakapod magad, ahogy a kutyádnak magyarázol a porszívó veszélyeiről, vagy épp a sajtos tallér felét neki adod – ne érezd rosszul magad. Csak mosolyogj. És ha valaki megkérdezi, hogy „ezt te tényleg csinálod?”, nyugodtan mondd azt:
„Nem. Nem csinálom. És a kutyám se. És egyébként is, ő beszélt rá.”
Mert hát... a kutyás emberek között is van összetartás. Még a tagadásban is. ????

• kutya kutyás gazdi titkos kutyás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!