A Valentin-nap egy felfújt lufi. A valódi és nagy érzelmek csendesen érkeznek
Mindenki a szerelemről beszél. Itt a Valentin nap…A közösségi oldalak tele vannak posztokkal arról, hogy kit és mivel lepett meg a párja, szerelmes képek, boldogság.
Őszinte leszek, nem rajongok az ilyen jellegű napokért. Félreértés ne essék ennek semmi köze ahhoz, hogy van, vagy nincs párkapcsolatom. Egyszerűen csak nem hiszek ezeknek a varázsában.
Kicsit olyan ez, mint a Karácsony. Az emberek egy napig túlszeretik a világot és egymást…de mi van azután? Költői kérdés, ne aggódj!
Hiszek a szerelemben. Nagyon is. És hiszek abban, hogy sokan boldogan ébredtek a csokor virágtól, vagy attól, hogy a Kedvesük meglepte őket. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az érem másik oldalán mindig lesznek olyan emberek, akik ezekkel a posztokkal próbáljak bizonygatni azt, ami nincs. Szomorú, de igaz, hogy a Valentin-nap is csak egy felfújt lufi, ami olyan könnyen pukkad ki, hogy pislogni sem lenne időnk.
Boldog párkapcsolatban élek, mégis emlékszem még azokra az időkre, amikor egyedül voltam, magányosan…és arra is emlékszem, hogy mennyire nehéz volt. Mindig gombóc volt a torkomban valahányszor közeledtek ezek a "jeles" napok.
Talán ez is az oka annak, hogy nem hiszek abban, hogy a boldogságot vagy a nagy szerelmet mások arcába kell tolni. Talán csak idősödöm és egyre háklisabb leszek, de mégis azt gondolom, hogy a valódi és nagy érzelmek csendesen érkeznek, csendesen szeretnek…és talán pont ettől annyira gyönyörűek.
De persze ez is csak egy vélemény, amit mindenki úgy helyezhet el magában, ahogyan szeretne. Csak remélem, hogy ez a mai, kifele élt világ azért hagy még teret annak, ami őszinte lélekből fakad és nem bocsátja áruba azt, amit mi, érző emberek még szerelemnek nevezünk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez