A férfi, akire nem érdemes várni

A romantikus filmekben kifejezetten gyakran láthatunk olyan képet, amikor a nő hűségesen vár a szeretett férfira, míg az kitalálja, hogy mit szeretne a karrierjétől, magánéletétől, sőt, úgy általában az egész földi léttől. Valószínűleg éppen ez a szituáció lehet az egyik oka, hogy rengetegen benne maradnak egy nem működő, de nagy nehezen életben tartott kapcsolatban, ahelyett, hogy végre feladnák és továbblépnének. Pedig sokszor jobb lenne az ilyen kapcsolatokat minél előbb rövidre zárni!

A nő ugyanis nem azért vár a férfira, mert nincs más lehetősége, hanem azért, mert látja a közös jövőjüket. Úgy látja, hogy tudnának együtt tervezni hosszú távon, hogy értékes társai lehetnének egymásnak, kész arra, hogy támogassa a férfit. Ha azonban ő mindezek ellenére nem bízik eléggé magában, ezzel együtt pedig a kapcsolatban és partnerében, teljesen fölösleges várni rá.

Hiába szeretnénk hősiesek és odaadók lenni, nem lehet mindig mindenkit megmenteni. Előfordul, hogy érdemes időt és energiát ölni egy kilátástalannak tűnő kapcsolatba, azonban tudnunk kell, mikor jön el az a pont, amikor egyszerűen csak tovább kell sétálnunk. Az, hogy támogatunk valakit, nem egyenlő azzal, hogy az ő lelkének pátyolgatására, és az ő útjának kitaposására fecséreljük minden időnket. Egy kapcsolatban két embernek kell lenni, akik egyenlő felek, és harmonikusan kiegészítik egymást.

Ha a nő úgy érzi, hogy a másik nélkül is működhet az élete, sőt, kifejezetten boldogabb így, akkor mindenképpen tovább kell sétálnia. Ez nem jelenti azt, hogy cserben hagyja a másikat, nem jelenti azt, hogy lemond róla, egyszerűen csak képes racionálisan belátni, hogy ez az kapcsolat többé már nem vezet sehová.

A férfi ilyenkor hiába nyugtatja az egóját azzal, hogy valójában túl jó volt a nőhöz, olyan tulajdonságok és ambíciók birtokában, melyeket a nő nem volt képes értékelni. Egyszerűen csak arról van szó hogy a másik fél felismerte, hogy fölösleges egy meddő kapcsolatot tovább táplálni.

Valójában egyetlen ember sem azért lép be egy másik életébe, hogy rendbe hozza azt helyette. Nem azért van vele, hogy megmondja, hogy mit csináljon, hogy ápolgassa a lelkét és vállalja helyette a hibái következményeit. Partnerekként kell egy kapcsolatban élniük, kölcsönösen foglalkozni egymással. Ha a férfi azért halogatja a a házasságot, a gyermekvállalást vagy az összeköltözést, mert "még rendbe kell tennie ezt és ezt az életében", akkor fölösleges rá várni. Kifogásokat mindig találhat, hiszen nehézségek mindig vannak. A másik viszont nem köteles ott állni, és fogni a kezét úgy, hogy közben teljes bizonytalanságban él.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!