Az exeket elfelejtik, ugye?
Az exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemüket az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újjáépített ragyogó tisztaságban.
Mint amikor felújításkor képtelenek vagyunk kidobni a rengeteg hasztalan kacatot, és tároljuk azokat szakadt zsákokban a padlás polcain, úgy vagyunk képtelenek megérteni, hogy van olyan szerelem, amit már nem kell őrizgetni, ki kell dobni. Mert régen volt, igaz se volt, mert lejárt a szavatossága, mert külön utakon járunk, mert semmi közünk már egymáshoz, mert értelmetlen, hasztalan kacat-kapcsolatunkra csak ráadtuk a barátság hamis álruháját. A szakítás nem egyenlő háborús blokád beállásával, de engedjük végre, hogy a kapcsolatunk kivérezzen, és békében átkeljen a szivárványhídon.
Üzenem Egykori Szerelmeimnek, jól vagyok. Nem ülök szomorú, magányos királylányként semmilyen toronyban, és nem engedem le földig érő, aranyszőke hajfonatomat, hogy felmásszatok hozzám. Lehet, hogy fájdalmasan hangzik, de később feldolgozzátok talán, hogy nem tartottam meg tőletek semmit, mert teátrálisan kisétáltam a hídra és minden hozzátok tartozó emléket jelképesen elégettem. Nem őrzök semmit a rojtos ágytakaró alatt, nem bújok el titokban sehol, és nem utazom nagy titokban a múltba, a neveteket nem nehéz kiejtenem, nem remeg a hangom, nem törnek fel pillanatok emlékei, és nem szakadnak fel sebek. Nem tartok nosztalgia-vasárnapokat, vagy nosztalgia-szerdákat félévenként, ahogyan ti, amikor is megkérdezitek, hogy megy a sorom mostanság.
Ha hagynám, szépen rendeznénk egy múltidéző délutánt, ahol elmondanátok, de szép is volt, és de kár hogy vége, és egy kicsit hajlandóak lennétek arra is talán, hogy felmelegítsük, ami régen kihűlt. Rosszul gondoljátok, én nem melegítek semmit, nem élesztgetek, nem szítok, nem lehelek életet egy jéghideg, kihűlt testbe, amihez semmi közöm már. Nincs természetfeletti képességem és nektek sincs, Egykori Szerelmeim. Időnként úgy érzitek, meghaltok az unalomtól, ilyenkor beléptek telefonotok kontaktlistájának női nevekkel túlzsúfolt világába, olyan, mint egy szép webáruház, csak nem olyan dizájnos. Máris elérhető valaki a múltból, előkaparható, exhumálható, és ha sikeretek van, életre kell néhány órára, a cél csupán az, hogy elfújja az üresjáratot. Kiáltsátok a nevem mindenféle virtuális térben, én néma maradok, a fülem sem kell befognom, a hallásom szelektál.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez