Van egy pont az életben, amikor a naptárunk tele van programokkal, színes baráti összejövetelekre járunk, az otthonunk rendben van és a karrierünk is sínen van, mi mégis úgy érezzük, hogy fulladozunk. Az igazság az, hogy ez nem hálátlanság, hanem a lélek segélykiáltása. Ez az az állapot, amikor az ember már nem „csak” egy utazásra vágyik, hanem egy új életre.

Modern világunkban az élvezet gyakran bűnné vált. Számoljuk a kalóriákat, mérjük a produktivitást, és még a pihenést is optimalizáljuk. Azonban az öngyógyítás ott kezdődik, amikor újra megtanulunk jelen lenni az érzékszerveinkben. Legyen az egy finom étel vagy a napsütés az arcunkon, az élet élvezete nem luxus, hanem üzemanyag. Ahhoz, hogy újra érezzük magunkat, először meg kell tanulnunk újra érezni a világot. Meg kell engednünk magunknak az élvezeteket bűntudat nélkül.

Folyamatosan csak rohanunk a válaszok után, pedig a legtöbb igazság csak akkor hallatszik, ha elcsendesedik körülöttünk a zaj. Ez nem köthető feltétlenül egy földrajzi helyhez, sokkal inkább egy belső állapothoz. Legyen szó akár meditációról, vagy csak futásról, a lényeg a kapcsolódás lenne önmagunkhoz. Meg kell tanulnunk elviselni a saját társaságunkat a csendben, minden külső inger nélkül. Arra pedig, hogy meghalljuk mit is akarunk valójában, csendre van szükség. 

Gyakran azt hisszük, hogy a boldogság egy végállomás, ahol minden tökéletes. Valójában a boldogság az egyensúlyozás művészete a káosz és a rend között. A legfontosabb szerelem nem egy másik emberrel kezdődik, hanem azzal, hogy megbocsátunk magunknak a múltbeli hibáinkért. Az igazi harmónia akkor jön el, amikor már nem félünk attól, hogy elveszítjük az egyensúlyunkat, mert tudjuk, hogyan kell újra felállni. Tehát nem kívülre helyezzük a fókuszt, nem valakitől vagy valamitől tesszük függővé a hogylétünket. 

A belső egyensúly nem egy statikus állapot, hanem tánc inkább. A belső egyensúly megtalálása nem azt jelenti, hogy többé nem érhet baj, nem lesznek újabb problémák, vagy sosem leszel szomorú. Az igazi egyensúly az a képesség, hogy a vihar közepén is emlékszel arra, ki vagy. A belső balanszod, a középpontod, ami mindig stabil marad. 

És igen, az egyensúly legnagyobb ellensége a bűntudat. Meg kell bocsátanod magadnak, hogy hagytad idáig fajulni a dolgokat, vagy hogy nem voltál „elég erős”, vagy hogy "rossz döntéseket hoztál". Bumm, mindenkivel megesik. A rombolás elfogadása az első lépés az önszeretet felé. Ha elfogadod, hogy az élet ciklikus, megszűnik a pánikérzeted.

És még egy nagyon fontos gondolat: a jelenlét és a figyelem csak a "most"-ban létezik.  Az egyensúly csak a jelenben létezik, a múltban bűntudat van, a jövőben pedig szorongás. 

Ne félj, ha úgy érzed, az életed éppen romokban hever. A romok között találsz majd rá azokra a kövekre, amikből egy sokkal stabilabb, igazabb és boldogabb várat építhetsz. Az átalakulás nem ott kezdődik, amikor minden rendben van, hanem ott, amikor mersz búcsút inteni annak, ami már nem te vagy.

• jelenben lenni önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!