Az ördög alkuja, vagy a történelem első rocksztárja? – 186 éve hunyt el Niccolò Paganini
1840. május 27-én, éppen 186 esztendeje némult el a világ legrejtélyesebb hegedűje: Nizzában elhunyt Niccolò Paganini. A zenetörténet tele van zsenikkel, de olyan alakja csak egy van, akinek fellépésein a nézők sikoltozva ájultak el, akinek játékát látva a kortársak komolyan hitték, hogy maga a Sátán áll mellette a színpadon, és akit halála után az egyház évtizedekig megtagadott eltemetni.
Paganini nem egyszerűen hegedűművész volt: ő volt a világ legelső, mai értelemben vett szupersztárja, aki zseniális marketinggel és elképesztő fizikai adottságokkal babonázta meg Európát.
A mítoszépítés nagymestere: a XIX. századi bulvár
Paganini tökéletesen megértette a hírnév lélektanát. Sápadt, végletesen sovány alkatával, mélyen ülő, lángoló szemeivel és fekete köpenyével eleve úgy nézett ki, mint egy gótikus regény főhőse. Ahelyett azonban, hogy cáfolta volna a pletykákat, miszerint eladta a lelkét az ördögnek a virtuozitásért cserébe, inkább rájátszott a mítoszra.
Sötét hintón érkezett a városokba, koncertjei előtt hangszigetelt szobákba zárkózott, a próbákon pedig a legnehezebb szólókat egyszerűen átugrotta vagy csak mutatta – nehogy a zenésztársak elleshessék a trükkjeit.
A közönség soraiban nem egyszer hisztériás roham tört ki. Volt olyan koncertje, amely után egy férfi napokig sokkos állapotban hajtogatta: saját szemével látta, hogy a hegedűs mögött egy vörös ruhás, szarvas alak mozgatta a vonót.
A szándékos szabotázs mint védjegy
Paganini színpadi show-man is volt. Egyik leghíresebb és legvakmerőbb húzása az volt, hogy a koncertek előtt titokban meglazította, vagy finoman megvágta a hegedűje húrjait. Játék közben, a legdrámaibb pillanatban az egyik húr látványosan elpattant. A közönség felszisszent, amt ő rezzenéstelen arccal játszott tovább a megmaradt hármon.
Néha addig feszítette a húrt – szó szerint –, amíg már csak egyetlen, a legmélyebb G-húr maradt a hangszeren. Ekkor a hegedűt úgy szólaltatta meg, mintha egy teljes zenekar játszana mögötte. Ezzel a technikával írta meg a híres Mózes-fantáziát is, amelyet eleve egyetlen húrra komponált.
Az „ördögi” tehetség orvosi magyarázata
Míg a XIX. században túlvilági erőket sejtettek a háttérben, a modern orvostudomány sokkal földhözragadtabb, mégis lenyűgöző diagnózissal szolgál. Paganini minden valószínűség szerint egy ritka, örökletes kötőszöveti betegségben, az úgynevezett Marfan-szindrómában (vagy annak egy válfajában, az Ehlers-Danlos szindrómában) szenvedett.
Ez a betegség extrém hosszú, vékony végtagokkal és elképesztően laza, hiperflexibilis ízületekkel jár. Paganini képes volt a bal kezének ujjait olyan szögekben megfeszíteni és olyan hatalmas távolságokra széthúzni a fogólapon, ami egy átlagos anatómiájú ember számára fizikai képtelenség, sőt csonttörő mutatvány lett volna. Ráadásul a tanult módszerekkel ellentétben –felkarját teljesen a testéhez szorítva, kizárólag alkarból és csuklóból játszott, ami elképesztő sebességet biztosított neki.
A holtában sem nyugvó művész
A sors fintora, hogy a ráaggatott démoni imázs a halála után bosszulta meg magát. Amikor az emlegetett májusi napon a gégerák és a szifilisz kezelésére használt higanymérgezés következtében elhunyt, nem kaphatott egyházi temetést. Mivel élete során nem vette fel az utolsó kenetet, és a közvélemény váltig állította, hogy az ördög cimborája volt, a nizzai püspök megtagadta a megszentelt földbe való temetését.
A fia, Achille, évtizedes harcot indított apja becsületéért. Paganini holtteste addig szinte kísérteties utazást járt be: hónapokig állt egy nizzai ház pincéjében, volt egy elhagyatott lazaretto (járványkórház) területén, egy magánbirtok kertjében, sőt egy lakatlan szigeten is elásták. Végül csak 1876-ban – harminchat évvel a halála után – engedélyezte a pápai udvar, hogy a zseniális művész hamvai egy pármai temetőben végleges, békés nyughelyre leljenek.
Paganini öröksége azonban halhatatlan maradt: ő volt az, aki bebizonyította, hogy a komolyzene is lehet vad, szenvedélyes és hipnotikus – és aki előtt Liszt Ferenc is fejet hajtva döntötte el, hogy a zongora Paganinijévé válik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez