Régóta tartozom néhány gondolat papírra vetésével, amely engem is feszít. Talán azért ennyire nehéz erről írnom, mert engem is érint, meg azért is, mert ha bántalmazva vagy valami által, akkor beszűkülsz, nem tudod tisztán látni a helyzeted, és ettől az állapottól megnémulsz és folyamatosan abban kételkedsz, hogy jól érzed-e és nem-e reagálod túl.

 Minden csapdába esett érzést okozó állapot követi ezt a dinamikát, talán ezért annyira nehéz beszélni róla. Amikor félsz, amikor kényszerhelyzetben vagy, amikor te magad is azt hiszed, hogy „megérdemled” a sorsodat, amikor azt is mondják, hogy ezt el kell fogadnod, megnémulsz. Ténylegesen.

De minden némaságnak vége szakad egyszer és leszünk, akik elkezdenek beszélni arról, hogy mi is van a nőkkel, amit nem mondunk ki.

Soha sem hivatkoztam arra, hogy a nőknek mennyire nehéz, mert helyette inkább megoldásokat kerestem, és ezerszer meghaladva önmagam és a traumákat, újra és újra felépítettem az életünk, fizikailag és lelkileg is, úgy is, hogy manapság ez lehetetlen küldetésnek tűnik. Mert lényegében az, mert még most is valami egészen rendkívüli erő kell ahhoz, hogy nőként talpon maradj, még családban is, nem hogy esetleg egyedülállóként. Nem nagyon szoktunk mi nők erről siránkozni, inkább csináljuk a dolgunk és minden erőnkkel igyekszünk nem törődni azzal, hogy amúgy rendkívüli módon meg van nehezítve a helyzetünk, rengeteg minden miatt. Tudom, hogy a férfiaknak sem könnyű, egy egész könyvet szenteltem az ő helyzetük megértésére, tehát ez nem az az írás, ami megint csak a nőket sajnáltatja.

Nem a sajnálkozás kiváltása a célom, hanem egy mélyebb megértés, arról, hogy mennyire csapdába esettek vagyunk, az élet számtalan területén. Ami felszakította bennem ezt a gondolatot és az eddigi némaságomat, az egy társadalmi jelenség volt. Sok helyen és sokszor olvastam azt, hogy a nőket pénzéhesnek, vagy netán aranyásónak titulálják a férfiak, és ez arra sarkalt, hogy belemerüljek a témába. Arra jöttem rá, hogy itt nem csak a fejekben, hanem közösségi szinten is óriási problémák vannak.

Megnéztem, hogy valójában kiket illetnek ezzel, vagyis az aranyásó jelzővel és döbbenten tapasztaltam, hogy a teljesen nyilvánvalóan és valóban anyagi érdekekből kapcsolódó nők mellett, azok a nők is megkapják ezt a jelzőt, akik mondjuk egy válás után, két gyerekkel nem kívánnak beleroppanni, abba, ami a törvény szerint járna nekik. Vagyis, ha nem voltak ügyesek ez körülbelül a semmi. Azt látom, hogy lényegében, ha Te nőként, vagy a szüleid, vagy valami csoda folytán nem tudtál vagyont felhalmozni, akkor egy ilyen esetben nulla jogod lesz normális életre és csak arra lesz jogod, hogy totálisan lehetetlen körülmények között felneveld a gyereked. Nálunk egyszerűen nincs elismerve az, hogy nőként te mit tettél bele egy család életébe, ha kenyértörésre kerül a sor, és ha nem tudsz újra férjhez menni, akkor körülbelül beleroppanhatsz abba, hogy fenntarts mindent. Természetesen olyan is van, hogy kiforgatnak férfiakat ügyes ügyvédek, de többnyire azért azt látjuk, hogy kapsz valami gyerektartást, és, hogy látsz el mindent és ez mit okoz, senkit nem érdekel. Pont ezért a nők rengetegszer és az életük számtalan területén esnek csapdába. Pont ezért hiába beszélünk egyenjogúságról, rettenetesen kiszolgáltatottak vagyunk. Pont azért, mert nagyon nagy százalékban ki vagy szolgáltatva a férfinak, hiába tapossuk a kétezres éveket.

Rengetegszer látom, hogy nők nem tudnak kilépni egy megalázó kapcsolatból és inkább mindent elviselnek, és esküszöm meg is értem, hisz olyan anyagi és érzelmi függésben vannak, hogy semmi esélyük nem lenne egyedül. Számtalanszor viselik el a szeretők hadát, a megalázást, mert ma egy nőnek nincs hova mennie és ezt képes felmérni és a gyerekeire gondol. Még mindig ott tartunk, hogy csapdába esettek vagyunk egy társadalmi berendezkedés miatt, amiben nincs segítség, beledöglesz, hogy nőként megteremts egy otthont és nyugalmas életet, mert már abba is beledöglesz, hogy a gyerekedet felneveld tisztességgel, ha nincs segítséged. Valahogy egyszerűen senki sem ismeri el neked, hogy mit tettél bele a családba, vagy mivel jár egy gyermek felnevelése és ennek igenis van értéke! Sok ország van, ahol ezt máshogy gondolják, mert az emberek is máshogy gondolják.

Visszatérve az aranyásó címkére, olyan világot élünk, ahol a nők még mindig kényszerű függésben vannak a férfiaktól és rengetegszer nem marad más esélyük, mint fog összeszorítva tűrni és függeni, mert egyedül csak nagyon kevesen voltunk képesek megcsinálni. Mert körülbelül lehetetlen. Én szó szerint belebetegedtem, majd újjászülettem.

Szeretném, ha ezt az írást jól értenék az emberek. Hogy változzon bennünk valami, hogy megértést kapjunk mi nők is és rálátást arra, hogy egyszerűen csapdában vagyunk, és nem tudom valaha ki tudunk-e jönni belőle. 

Barna Berni

A könyveim

Juliet Sol,  Nem a te hibád ,

• anyák család egyedülálló szülő egyedüllét férfiak nehézség nők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!