Egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek

Minden ember más és más, ebben mindenki egyetért. A vendéglátóipar és a kereskedelem az, ahol ezek az eltérések egy egységbe fordulnak át: jó, és rossz értelemben egyaránt. Mintha az itt dolgozók fejére rá lenne írva, hogy velük bármit meg lehet tenni, mert mindent elviselnek. Lehet bunkózni, lehet nem köszönni, lehet okoskodni, lehet kiélni a belső frusztráltságot, lehet hülye kérdéseket feltenni, hiszen az eladó/pultos azért van, hogy mindent elviseljen. Vagy el lehet mesélni egy egész élettörténetet, igen, ilyen is van, de ez még a jobb variáció.

A vendéglátóipar és a kereskedelem hasonlít a pszichológusi szakmához, csupán legalább ingyen van, hiszen még vásárolni sem kötelező. Ha jobban belegondoltok, normális esetben ugyanazok a tulajdonságok szükségesek (főleg itt, de a TOP5-ben benne van) mind a három szakmához: empátia, türelem, jó hallgatóság, érdeklődés és kíváncsiság, segítőkészség, és emberszeretet. Az sem hátrány, ha életvidám vagy, s nem egy búskomor valaki, aki csak odaáll, és elvégzi a rávégzett munkát, mert éppen nincs más dolga.

Az emberek megháláljak a kedvességet: beszélnek, mint a vízfolyás. Megnyílnak. Hálásak azért a pár kedves szóért, amit kapnak. Téged mi gátol meg a mindennapi életben, hogy figyelj a körülötted lévőkre? Igen, idegenekre is. Mi gátol meg a mindennapi életben abban, hogy kedves legyél?

Egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek - - - illem, kereskedelem, vendéglátás,

Tévhit az, és sok ember beleesik ebbe a hibába, hogy azt hiszik, akik a kereskedelemben dolgoznak (maradjunk most ennél), azok nem tudnának máshol elhelyezkedni. Vagy esetleg kevésbé jobbak azoknál, akik vásárolni vagy nézelődni mennek be a plázákba. Ez nincs így. El tudnának helyezkedni máshol. Vannak annyira jobbak, sőt, néha talán jobbak is azoknál, akik bejönnek és például nem köszönnek, s úgy járkálnak, mintha övék lenne az egész univerzum. Tudjátok, a vendéglátóiparban van az, hogy egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek, ahogy egy kedves köszönéssel is a belépésnél, viszont ezek pont ugyanolyan varázsszavak az eladókkal szemben is. Igen, mindkét oldalon vannak kellemetlenségek, és nem mindenhol csuda kedves emberek dolgoznak, de van, amikor annyi dolog mellett, amit el kell végezni, (tudtátok, hogy van, hogy egy nap 60 árú is jön, ami nem magától rakódik el a helyére, nem magától árazza és csipogózza be magát? Tudtátok, hogy azt, amit a boltban láttok és megvesztek, az nem magától kerül oda, hanem mind-mind mindennap az eladó feladata? Ahogy a szétpakolt ruhák sem magától lesznek újra rendben? Úgy vásárolj, úgy hagyd magad után a ruhákat és a fülkét is, ahogy otthon is tennéd! Úgy viselkedj az üzletekben, ahogy otthon is viselkedsz!), aztán még odajön egy nap húsz modortalan vásárló, és az eladó már egy picit meginog a türelemben. Igen, van ilyen is. Arról nem is beszélve, hogy ő is csak egy emberi lény ugyanolyan gondokkal, ugyanúgy van családja, barátja, barátai, ugyanúgy produkál mindent, mint te. Nem kötelező neki sem állandóan mosolyognia, és mindenhez jópofát vágnia, ahogy a vásárlónak sem. Viszont mindkét félnek, ahogy mindenhol az életben, kötelező kontrollálnia magát és tisztelettel viseltetni a másik fél iránt. Az utcán sem kezdesz el ordibálni azzal, aki nem szimpatikus, ahogy a saját munkahelyeden sem küldöd el a búsba a kollégákat meg a főnöködet sem, ha éppen ballábbal keltél fel aznap, vagy áll a balhé otthon és tele vagy feszültséggel.

Mindenkinek vannak rossz napjai. De ha úgy mész be egy boltba, hogy az egész világfájdalom rajtad van, vagy fölényesen szólsz az eladóhoz úgy, hogy még köszönésre sem méltattad, amikor betértél az üzletbe, akkor ne lepődj meg, ha válaszképp először köszön neked, majd ugyanolyan hangsúllyal fogja neked elmondani a választ a kérdésedre, ahogy te tetted. Mert van az az eladó, aki türelmes és kedves veled akkor is, amikor te nem vagy az vele, és van az az eladó, aki nem lesz kedves akkor, ha te sem erőlteted meg magad. Tudod hibáztatni ilyenkor? Persze, hiszen hibáztatni mindig lehet mindenkit, csak felesleges. Viszont azt kell fejben tartani, hogy nem lehet általánosítani itt sem: nem egyformák az üzletekben dolgozók. Nem kell egy kalap alá helyezni az összes eladót csak azért, mert ötből négy helyen nem voltak segítőkészek veled, sőt, levegőnek néztek. Ahogy az eladónak sem szabad általánosítania a vevőt. Oda-vissza működik, ahogy mindenhol.

Ha betérsz a boltba, köszönj. Legyél jófej, és hidd el, az emberek tükröt fognak mutatni. Azt kapjuk, amilyenek mi is vagyunk.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!