Együtt vagyunk, de mégsem – A szexkapcsolatok lélektana

Vállára hajtanád a fejed, hozzábújnál még, beszívnád az illatát. Beszélgetnél is, ismerje meg a gondolataidat, reagáljon, figyeljen, mentálisan is legyen jelen, időzzön el a szavaidon. Forduljon feléd, nézzen a szemedbe, fürkészve figyelje lelked ablakát, találjon meg mögötte téged, a személyiséged. Szeressen beléd – ez a legmegátalkodottabb vágyálom egy szexkapcsolatban. De tekintete kifejezéstelen, mondanivalójának semmi értelme, nincs mögötte érzelem. Karjaidat lefejti magáról, olyan zárt a szíve, régóta nem nyitotta meg senkinek. Miért hiszed, miért képzeled, hogy képes vagyok jeget törni? Miért tekinted őt kihívásnak, vagy megmenteni, istápolni való, szegény, sérült léleknek? Ő már eldöntötte a sorsodat, az opció kategóriában szorított helyet, a többi igénybe vehető lehetőség között. Ingyen vagy, mint a többiek, a nap huszonnégy órájában nyitva tartasz. Micsoda belső erő parancsának engedelmeskedsz?

Egy szexkapcsolat a monogám lelkizőknek nem való. Hiába tisztázódnak az elképzelések, a kapcsolati keretek, és hiába konkretizálódnak a játékszabályok, ahogy telik az idő egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat a szeretetlen szexkapcsolatban. Egyre többet invesztálnánk, és ádázul átlépnénk a szexkapcsolat határait, minőségi időt, figyelmet, kedves szavakat, beszélgetést, intimitást, egymásra figyelést, érzéseket várunk.

A másik nem érti. Most mi van? Hiszen jól elvagyunk, szeretgetjük egymás testét, mi kell még? Mindketten így akartuk már a legelején. Így kondicionáltuk egymást, hogy ez legyen a menetrend, és ez nagyon is megfelelő számunkra, egészen a következő megállóhelyig valaki mással. De egy szexkapcsolatban telik az idő, és egyikőnk kontrollt veszít majd, elkezd birtokolni, kérdőre vonni, féltékenykedni. Ő maga sem érti, de megalázó helyzetében olcsó játékszernek érzi magát, akinek nem lehetnek érzései.

Nehéz elfogadni, hogy valaki csak szexre kell. Nehéz elfogadni a tényt, hogy csupán szolgáltatás, egy izgalmas programlehetőség, amivel bizonyos időközönként élnek. Egy opció, választási lehetőség, ami bármikor visszavonható, felmondható, törölhető. Tartása, büszkesége, önbecsülése mélyre kerül, és nem tehet mást, ki kell mondania a végszót, bármennyire csodásan bánik a partnere testének húrjaival, már így is elég fájdalmas, és nehezen gyógyuló sebeket szerzett a szívén. Hiányzik, és az elvonási tünetek egyre erősebbek, de minél tovább halogatja a búcsút, annál mélyebben kötődik, de csak egy illúzióhoz, amit megrajzolt és most szeretné, ha megtestesülne.

Egy szexkapcsolat huzamosabb ideig nem tartható fent, de ha mégis, akkor lélekölő lesz. Ha egyikünk úgy érzi, számára mindez lelki teher, szenvedés, csupa kérdőjel, bizonytalanság, és negatív érzések halmaza, akkor ideje továbblépni, elsétálni onnan, ahol semmi keresnivalónk.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.