Most arról írok, amikor nem tudjuk, nem akarjuk észrevenni, hogy mindaz, amit adni tudunk a másiknak, az neki kevés. Nem értékeli, mást akar, saját koncepciója van arról, hogy neked milyennek kellene lenned ahhoz, hogy szeretni tudjon. És ha mi ennek ellenére önmagunk vagyunk, netán megfelelve még többet adunk, még jobban gondoskodunk, még nagyobb szeretettel fordulunk hozzá, az baromira idegesíti, mert szerinte gyenge, mert nem ismerős, egyszerűen nem elég neki.

A reakció, a viszonzás, az értékelő hálás pillantás, hogy csodaként tekint rád, hogy felismeri, ezt senki másnak nem volnál képes megadni, nincs sehol. Egyszerűen semmi! Dunába öntött víz. Mert természetes, amit kap. Konstatálja és bezsebeli, miközben rendre máshol keresi a boldogságot. Elégedetlen, az érzékenységedet nem kincsnek, valami megvédendő eredetiségnek, hanem egyenesen gyengeségnek tekinti. Kicsit, mint űzött vad, mintha menekülne előled, de sokkal inkább saját maga elől, az érzései elől. Mert veled együtt érzékenységének felvállalása is a tét. Mivel tegnap is pont ezzel a helyzettel szembesültem, miközben kliensem épp arról beszélt, milyennek látja párját, felmentve a bántó viselkedés összes jellemzője alól. Vagyis a róla alkotott kép nem volt összeegyeztethető a társa cselekedetei valóságával.

Nem csak párkapcsolatban, de házasságban is rendre előfordul, hogy az egyik, az érzékenységet gyengeségnek aposztrofálja, játékszernek tekintve a másikat, és nem szeret úgy mélyen, igazán. Mert egyszerűen nem tud! Belül keringeti az érzést, ami tele van elvárással. Még keresi, ki is ő. Hát itt hagyd is abba a megfelelést, mert nincs kinek! Ne feledd, ha nem is vagyunk rá tudatosak, a hasonló mindig a hasonlóval kompatibilis. De először abba szeretsz bele, akivel megvalósíthatod azt a fejlődési irányt, hogy a komplementerednek ellenállhatatlan légy!

Ezért a különbözőség, hogy tanulj és nem azért, hogy megítélj! A tét az egyik oldalon a szeretet kimutatása, az érzelmek felvállalása, a másik oldalon pedig a határhúzás, hogy önszeretetet gyakorolj! Mit is jelent ez? Hogy ne a másik jólétére fókuszálj csak! Hanem önreflexióban jöjj végre rá, hogy mit érzel, mégis mit tesznek veled, miközben a saját érzéseidet ignorálod. Bántó, elutasító, flegma, lekezelő, elutasító veled és te észre se veszed, hogy kihasznál? Használ! Kell neki a szeretetenergiád. Nemhogy értékel, de belőled meríti a figyelem és gondoskodás, odaadás mindazon energiáját, amiből erőt-önbizalmat merítve közben másfelé fókuszál. Ismerős? Hát hagyd abba! Na, most lehet ezt sokáig csinálni, de tanulsága egyszer csak mégis beérik és remélem, kiszállsz. Mindig mondom, hogy magadba fektess!

Nem baj, ha figyelsz, gondoskodsz, adsz, de sose olvadj fel! Ne add fel önmagad! Lásd meg, hogy ki az, aki értékeli azt, amit adsz és ki az, aki csak élvezi és hasznot húz belőle. Húzz egy vonalat! Hagyd abba! Ismerd el, hogy ami történik, az neked nem jó. Változtass! Jó, tudom könnyű mondani. De hidd el, hogy egyszer csak megjön a felismerés, hogy mindaz az érzés, amit a másik iránt tápláltál, az bizony te vagy! Te tudsz így szeretni! És vajon, hogyan tudnád szeretni azt, aki jó veled, ha így szeretted a rosszat? Na már most, kliensünk még jót is tett így neked. Egy pici láncszem ugyanis hiányzott a képletedből: hogy senkinek se szolgáltasd ki magad! Senkinek! Ha szereted, még akkor se! Te, te vagy, és Te már tudod, hogyan illik bánni veled. Ugye tudod? Mert, ahol nem azt kapod, amit érdemelsz, onnan elmegyünk, ugye? Jól mondom? Nincs könyörgés, nincs panaszkodás, ráutaló magatartás van! Nem kuncsorgunk szeretetet ott, ahol nincs! Ismerd fel. A hiányunkat adjuk ajándékba, hogy a szeretet benne is megérjen. Lehet egy esély. De mindegy is.

• érzelmi intelligencia önállóság és önfeladás önreflekció személyes személyes határok szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!