Az érthetetlen és a felfoghatatlan is létezik. Azzal is találkozunk amit nem értünk és el kell fogadnunk a tényt, hogy van amire soha nem fogunk választ kapni Szerettem azt az érzést, amikor vártalak, hogy arra vártam mikor találkozunk. Most is várlak, mert nem alszom. Magamtól kelek, az ébresztő órám teljesen haszontalanná vált.

Mióta nem kérdezed, hogy vagyok vagy mivel telt a napom én üres vagyok. Ez lehet az én hibám, hogy szerepet adtam neked, hogy én egy embert láttam csak, téged. Mert azt hittem együtt fürdőzünk ebben, hogy ennyi egyforma nap után itt van valaki, akit tisztelhetek. Szerepet kaptál, te voltál akkor nekem a minden, bármilyen nevetségesen hangzik. Nem szerelem ez, ez csak a vágy a szerelemre, hogy ismerhetlek majd. De te ezt nem vártad meg én pedig itt maradtam a kérdéseimmel. Most mi lesz?

Zárjalak be téged is a miértek ketrecébe a többi mellé? Nem tudom mit tegyek most.Nem alszom, nem tudok enni sem. Mi ez az érzés? Elgondolom, hogy tudom, hogy nem kell nevet adnom neki. Mert sehol nincs. Eltűnt, csak úgy mint minden amit adtál nekem. Talán még magunk iránt sem vállalunk igazán felelősséget ilyenkor...

Mit várok? Őszinteséget, hogy ami tegnap elhagyta a szádat azt ma is gondold annak. Nem akarok futni a saját elképzeléseim után, ha a tiéd idő közben megváltozott. Célok, amikről olyan sokat beszéltünk, most sehol sincsenek. Írnék neked, de most először tudom, hogy jobb ha nem teszem. Mert értékes vagyok, amit csak te nem tisztelsz bennem. Nem gőg ez, csak a büszkeségem. Emlékszel, hogy erről is beszéltünk?  Pedig időnk sem volt rá, de valamiért akartuk, hogy a másik tudja azt amit csak kevesen. Akkor beszéltünk erről, hogy nem szereted, ha egy nő nem tudja mitől az aki. Most nézz rám, itt állok előtted, A NŐKÉNT.

Én férfit láttam benned, azt aki rám adja a kabátot, aki tudja miért velem tölti az idejét és aki tudja, hogy nem elfecsérelt pillanat ez. Fáj, hogy a könnyeim oltják a szomjam, hogy a gombóc a gyomromban érted van, hogy fáj a hátam, mert ki kell húznom magam pedig még felkelni sincs kedvem. Nem tudok, egyszerűen nem tudok mit kezdeni veled. Magamban keressem újra az okát annak, ami érthetetlen? Igen, megteszem. De tudod mit ? Nem hibáztam, sőt, mindent próbáltam egy kicsit még jobban csinálni.

• érzések lélekhangokból vágyódás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!