Sokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.

Olyannyira navigálhatja az élet utunkat, hogy észre sem vesszünk, de a múltbéli megélt események alapján kialakult rossz beidegződéseink képesek egész életünkön át végig kísérni és rombolni. Eltéríthetnek a rossz irányba, vagy épp zsákutcában is találhatjuk magunkat „miatta”.

Persze, ilyen esetben hajlamosak vagyok mentőövként használni a kifogásainkat, és mögéjük bújva keringeni egy – egy céltalan helyzetben. Előbb- utóbb viszont elfáradunk. Elfogy az „üzemanyag” és kénytelenek leszünk szembe nézni azzal, hogy más irányba kell mennünk. Valamit máshogy kell csinálnunk, esetleg akár csomagokat le is kell tennünk egy – egy megállónál, hogy aztán könnyebb legyen az út további része.

Bizony, fel kell ismernünk, mikor jön el az a pont, hogy folyamatosan zsákutcákba érkezünk. Ilyenkor pedig a lehető legjobb, amit tehetünk, ha szembenézünk a rossz döntéseinkkel, melyek a rossz irányba vezettek. „ A felismerés fél egészség”- szokták mondani, és ez valóban így van.

Várhatod a csodát, vagy a megoldást másoktól. Okolhatod a körülményeket, a körülötted lévő embereket, sőt még az Univerzumot is azért, mert kudarcot kudarcra halmozol, de végső soron csak Te magad vagy, aki változtatni tud a helyzeten. Épp ezért hát, a lehető legjobb, amit a felismerés után tehetsz, hogy: Felállsz!

Egy ponton és több száz ugyan oda kilyukadt zsákutcán túl, már nem várhatod másoktól a megértést, és a támogatást. Igenis kezedbe kell venned a saját életed kormányát, és a tőled telhető legtöbbet megtenni azért, hogy a megfelelő irányba kanyarodj. Eljön az a pillanat, amikor már nem bújhatsz az elmúlt években elszenvedett nehézségek mögé, és nem mentesít majd az sem, hogy mások mekkora téglákat pakoltak a csomagodba. Hiszen ezek a tényezők nem segítenek majd abban, hogy közelebb kerülj a célodhoz. Ezek kifogások. Sebek, fájdalmak, törések. Melyeket azért kaptál, hogy újra és újra megtanulj felállni. Azért kerültek az utadba, hogy tudd, melyik elágazás vezet zsákutcába. A téglák pedig, melyeket mások pakoltak az utazás során a csomagodba nem mások, mint figyelmeztető jelek, hogy kik azok, akik nem előre visznek, hanem hátráltatnak.

• lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!