Hol a haza?
Az egyik nap, mikor a négyeshatoson utaztam, Budán felszállt néhány tizenéves srác. Épp valami amerikai cserediákról beszélgettek, hogy milyen jó neki, milyen cuccai vannak, hogy járhatja a világot, bezzeg neki milyen könnyű, hogy angol az anyanyelve, nem tudja ő milyen a valódi élet stb..
Miután felsoroltak mindent, amit tinifiúk irigyelhetnek egymástól, egy mondat különösen megütötte a fülemet. „Alig várom, hogy érettségi után én is eltakarodjak innen.” Hát ez ütött. Irigységből az ország mindig is jól teljesített.
Álszentség lenne azt mondani, hogy azoknak a fiúknak még a seggükön van a tojáshéj, fogalmuk sincs arról, hogy máshol sem sokkal könnyebb az élet, vagy hogy ha még össze is jön nekik az a bizonyos érettségi utáni „kaland”, a család és a rántott hús illata előbb utóbb úgy is hazavonzza őket. Ez nem valószínű, de senki se hibáztathatja őket, ha a számukra könnyebb megoldást választják, viszont az egész jelenet elgondolkodtatott. A haza nem ad semmit.
Nem ad ingyen kenyeret, sem ingyen iphone-t, de még csak a buksidat sem simogatja meg, egy agyondolgozott munkanap után. Az egyetlen, amit kapsz, a föld, ahol, ha úgy döntesz és maradsz, egyszer elkaparhatnak. Mégis. Elfelejtettük, hogy a haza szeretete nem egyenlő az aktuális kormány szeretetével. Mindig is kirázott a hideg azoktól a kiabáló emberektől, akik a hátukra varratják a hatvankét vármegyét, mégis szentül hiszem, hogy a haza szereteténél nincs fontosabb dolog.
De hol a haza? A mai multikulturális világban szinte bárhol van lehetősége az embernek megtalálni a saját hazáját. Vannak, akiket olyan szinten magába szippant egy másik kultúra, hogy egy más országban találják meg a nagybetűs hazát. Nincs ezzel baj. De teljes mértékben sosem tudod megtagadni a szülőföldedet.
A világnak nincs semmiféle értelme számodra hazád nélkül.” /Márai Sándor/
Igen, néhány száz kilóméterrel arrébb minden szempontból könnyebb és kényelmesebb. Kevésbé szakadsz meg a mindennapi terhektől, talán még tengerpart és pálmafák is vannak, meg jobb adózási rendszer, a pozitívabb emberekről nem is beszélve, viszont bizonyos dolgokat nem lehet pótolni. A haza nem a Balaton, az Alföld a gulyásleves vagy a csirkepaprikás. A haza ott van, ahol egyszerre fog el a múlt és a jelen, a nosztalgia, és az a bizonyos meleg érzés, hogy azon a helyen vagy, ahol lenned kell. A haza benned van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez