Levél

Kedves Apu! Ha egyszer olvasod ezt a levelet, tudom, hogy sírni fogsz. Bár te nagy vagy és erős, de tudsz sírni. Ezzel mindig azt mutattad nekem, hogy én is sírhatok, és ne tartsam gyengének azt a férfit, aki sír. Mert te erős vagy. De ezt is megengeded.

Tudom, hogy sírni fogsz, mert arra fogsz gondolni, amit elrontottál. Biztosan sok ilyen volt, de hadd mondjam el neked, tudom mik voltak ezek, de még sem lettek jelentősek az életem szempontjából. Az lett jelentős amilyen a szívedben vagy, amilyen a cselekedeteidben, amilyen a gondolataidban. Bárki bármit is mondjon rád, én magamból tudom, mi az igazság. Abból, amilyen nő lettem. Általad.

Levél - - - család, édesapa, felnőtté válás, szeretet,

Tudom, hogy mi az a tisztelet. Tudom, és azonnal megérzem, ha egy ember nem tisztel, de én tudok akkor is tisztelettel bánni vele. Tudom, hogy mikor kezdenek el bántani és én azonnal el tudtam jönni onnan, ahol bántottak, mert megtanítottál arra, hogy ez nem normális és ne engedjem meg. Nekem nem kell elviselnem a bántalmazó szavakat, nekem nem kell áldozattá válnom, mert bekapcsol bennem egy gomb, amit te ültettél belém, a példáddal.

Talán nem mindenki gondolja rólad ezt, talán nem láthattam bele a kapcsolatotokba, talán más mást mondana, de én arra támaszkodom, amilyen nő lettem, a példádtól.

Tudom, hogy nem használjuk a nőket, sem nyíltan, sem titokban. A férfiakat sem. Tudom, mert te évtizedekig egy nőt szerettél és semmi sem hozhatta úgy, hogy hűtlenséggel büntesd. Mert benned van tartás. Mert neked van egy kislányod. Én vagyok a kislányod és tudtad, hogy bármit is teszel, hatással lesz rám. Neked nem voltak titkaid és nem csak akkor voltál igaz, mikor velem voltál. Nélkülem is. Ez a mi ügyünk, a tied és az enyém, mert innen tudom, hogy a hibák, amiket elkövettem csak tanulandó leckék voltak. Nem a te örökséged.

Drága Apu!

Megtanítottál arra, hogy szégyen a bántalmazó szó és tudom még arra is képes voltál, hogy hallgass, míg elmúlik belőled a düh, hogy arra taníts, tudjak átgondolni dolgokat. Sok évtizedig nem tudtam ezt, de most, hogy felnőttem, kivirágzott bennem minden, amit a lényeddel adtál. Nem a szavaiddal. Hanem azzal, hogy nem hazudtál és nem csak nekem mutattad, hogy példa értékű férfi vagy, hanem azzá tetted magad.

Ezért utálom ennyire a hazugságokat, a csalást, a játszmát, mert képes voltál képviselni az igazat.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.