Szinte minden kutyatartó ismeri a jelenetet: először állítjuk kedvencünket egy nagy tükör elé. A kutya megtorpan, fejét biccenti, majd jön a reakció: ugatás, vakkantás, esetleg egy játékra hívó póz. Aztán pár perc múlva elveszti érdeklődését, és inkább továbbszalad. Sok gazdi ilyenkor azt gondolja: "Szegény, teljesen bedőlt a tükörnek, azt hitte, egy másik kutya."

De vajon tényleg ennyire egyszerű a helyzet? A tudományos kutatások szerint a válasz meglepő, és közel sem arról szól, hogy a kutya buta lenne. Inkább arról, hogy a kutya teljesen más érzékelési világban él.

A klasszikus tükörpróba – és ahol a kutyák elbuknak
A viselkedéskutatók évtizedek óta használják az úgynevezett "tükörpróbát" az állatok önfelismerésének vizsgálatára. A teszt lényege, hogy az állat testére egy látható, de számára nem érezhető jelölést (például egy piros pöttyöt) ragasztanak, majd tükör elé teszik. Ha az állat a tükörképében látva a pöttyöt megpróbálja saját testéről eltávolítani, az az önfelismerés jele.

Ezen a teszten a csimpánzok, az orángutánok, a delfinek, egyes elefántok és a szarkák átmennek. A kutyák  és a legtöbb háziállat viszont nem. A kutya nem nyúl a fejéhez a tükörben látott pötty miatt. Ebből sokan arra következtetnek, hogy a kutya nem rendelkezik öntudattal.

A szaglás elsőbbsége , miért nem működik a vizuális teszt a kutyáknál?
Itt jön a legfontosabb gondolat: a kutya nem vizuális lény. Az ember a szemeivel ismeri fel a világot és önmagát. A kutyának ezzel szemben az orra a legfőbb kapuja a valóságnak.

Képzeljük el a helyzetet a kutya szemszögéből. A kutya lát egy másik, hozzá hasonló lényt a tükörben. De ez a lény semmilyen illatot nem áraszt. Nincs szaga. Nem lehel. Nem hagy maga után szagjeleket. Ráadásul a "másik kutya" mozdulatai tökéletesen szinkronban vannak a saját mozdulataival.

Az agyában összezavaró élmény keletkezik. A vizuális inger azt mondja: "itt egy kutya". A szaglórendszer azt súgja: "itt nincs senki". Ilyenkor a legtöbb kutya a természetes megoldást választja: megszokja a jelenséget, és figyelmen kívül hagyja a tükröt. Nem azért, mert buta, hanem mert a tükörképnek nincs meg a legfontosabb információtovábbító rétege: a szag.

A nagy áttörés: a "szagló tükör" kísérlet
Alexandra Horowitz, a Columbia Egyetem kutatója ráébredt, hogy a hagyományos tükörpróba igazságtalan a kutyákkal szemben. Ezért megalkotta a "szagló tükör" tesztjét.

A kísérlet során a kutyák saját vizeletmintáját más szagokkal (például szegfűszeg illóolajjal) módosították, majd visszaadták a kutyának megszagolni. Az eredmény az lett, hogy a kutyák sokkal több időt töltöttek a saját, de idegen szagú vizeletük vizsgálatával, mint a tiszta saját vizeletükkel.

Miért? Mert a kutya felismeri a saját illatát. És amikor a saját illatába "idegen" szag keveredik, az kifejezetten érdekli. Ez arra utal, hogy a kutyának van szagláson alapuló testi önazonosság-tudata. Ők nem a tükörben, hanem az orrukban ismerik fel magukat.

Nem dőlnek be – máshogy értelmeznek
Tehát amikor a kutyád a tükör elé áll, nem "dől be" annak, hogy egy másik kutyát lát. Sokkal inkább egy zavaró, szag nélküli vizuális jelenséggel találkozik. A legtöbb kutya gyorsan megtanulja, hogy a tükörre nem kell reagálni. Néhány kutya –főleg a nagyon szociális, játékos egyedek időnként újra próbálkozhatnak játékot kezdeményezni a tükörképpel, de előbb-utóbb ők is ráunnak.

Vannak olyan kutyák is, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a tükröt, mintha csak egy újabb bútordarab lenne. Ők a leghatékonyabban oldották fel a vizuális-szaglási konfliktust: egyszerűen nem foglalkoznak a tükörképükkel.

Van öntudatuk a kutyáknak?
Igen, de nem a tükörpróba által mért módon. Egy másik, "test mint akadály" (Body as an Obstacle) teszt során a kutyáknak egy szőnyegen állva kellett elhozniuk egy játékot, ami a szőnyeghez volt rögzítve. A kutyák hamar rájöttek, hogy le kell lépniük a szőnyegről, hogy sikeresen elérjék a célt. Ez bizonyítja, hogy a kutyák tisztában vannak a testük méretével, helyzetével és azzal, hogy különálló fizikai entitásként léteznek a környezetükben.

Ez már egy magas szintű öntudat. Nem ugyanolyan, mint az emberi vagy a csimpánz öntudat, de tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy a kutya nem egy reflexautomata, hanem egy tudatos, saját testét ismerő élőlény.

A kutyád nem a tükörben ismeri fel magát. Ő a Te életedben ismeri fel magát. A Te nevetésedben, a Te lépteid hangjában, a Te illatodban, ami számára a világot jelenti.

• kutya kutya a tükör előtt tükörpróba

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!