Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

Lábnyomokat hagynak, amiket vagy belep az idő finom kristályhomokja, vagy fantomfájdalomként örökre jelen lesznek életünkben. Mint amikor a levágott testrész sajog időnként, új fáj valaki hiánya, ez a lélek fantomfájdalma. Ez az élet rendje. Bevonzod, vagy engeded? Ha bevonzod őt, passzívan hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek veled, az áldozat szerepébe helyezed magad, engeded, hogy bárki útonálló megtaláljon, és ki-be mászkáljon a szíveden.

Bevonzod őt, mert te így akarod. Befogadó leszel, vevő, fogyasztó, felhasználó, elveszed, amit nyújt, elfogadod, amit ad. Semmi nincs ingyen. Egy nem megfelelő embernek különös tehetsége van ahhoz, hogy a számára megfelelő időben jelentkezzen, és elvegye amit akar. Messziről kiszagolja az érzelmi hajótöröttséget, a szeretetsóvárságot, a kínzó magányt, az éretlenséget, a gyengeséget, a hiányt, a megfelelési kényszert, a sablonba simulás vágyát. Engeded, hogy a nem megfelelő ember az irányítása alá vonjon? Hogy búgjon édes-mézes szavakat? Hogy keserédes, lassan ölő bájitallal teli méregpoharat tartson feléd? Kortyolod a mérgét, sőt kérsz belőle még egy pohárral, aztán még eggyel és abba sem bírod hagyni, menthetetlenül függővé válsz. Miért? Elfelejtetted, hogyan kell nemet mondani? Jogod van nemet mondani. Egy nőnek nem kötelező kapcaronggyá válnia, nem kell fura, érthetetlen mazochizmussal szeretőnek, áldozatnak, boldogtalan társnak, megvert feleségnek lenni.

Sokat kell tanulni, tapasztalni, hibázni, összezuhanni, majd újra összerakni magad. A majdnem szerelmek, azok nem szerelmek, azok csak laza, vagy ilyen-olyan kapcsolatok, és soha nem fejlődnek, hanem megrekednek, stagnálnak. Nincs bennük elegendő kurázsi szárnyalni, ezért csak a földön vergődnek, ott szaladgálnak, mint szárny nélküli, félénk kivimadarak. A majdnem párkapcsolatokban soha nem tudjuk, hányadán állunk a másikkal, nem rakunk bele csak fél energiát, fél gőzt, egészen nem is vagyunk jelen benne. A majdnem szerelmek azok töltelék-kapcsolatok. úgy gondoljuk, kihúzzuk, kiböjtöljük az időt bennük, amíg el nem jön az igazi, nagy érzés. A majdnem szerelmekben azonban ott rekedünk, a halánték őszül, a mozdulatok lassulnak, gyengül az együttlét szívverése. Eltelik az élet. Én is megtanultam, hogy ezt nem akarom.

Sokat kell látni, még többet érezni. A legjobbat érdemled, ellenkező esetben csupán az idődet pazarolod, és az limitált. Vannak életszabályok, melyek nem elcsépelt klisék, és örök igazságok. Például, ha valaki veled akar lenni, akkor minden porcikájával azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagy, akkor minden rezdülése és megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagy, kétségek között vergődsz, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgod. Ez ilyen egyszerű. Rajtad áll, hogy közelebb engeded –e őt, a te felelősséged, ehhez nincs köze vonzásokhoz, és rezgésekhez.

• boldogság nő őnértékelés szabad akarat választás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!