Kedves Férfi, mostanában veled rajzolok jövőt. Te kezdted el saját életed óriásvásznán, volt, hogy megakadt a kezed, nem tudtad, hogyan haladj tovább, olyankor hátradőltél és évekig üresen hagytad a vásznat, vagy az időt húztad, és suta, bátortalan, felismerhetetlenül kaotikus vonalakkal rajzoltad tele. Annyira sokáig hagytad életed vásznát üresen, pedig rajzolnod kellett volna és tervezned, szépséges álmokat álmodnod, akkor is amikor egyedül voltál, amikor nagyon elfáradtál, amikor senki nem hitt neked, amikor mindenki legyintett rád.

Azt mondtad egyszer, hogy a a jövőt tervezni kell és rengeteg színes festék kell hozzá. Volt idő amikor egyedül álltam a sorsom húzásán aggódva, izgatottan, és bizakodva. Volt, hogy reményvesztetten álltam ott, beletörődve, és volt, hogy teljes közönnyel. Kezemben a megtett szerencseszámok, bátortalanul, egyik lábamról a másikra álltam, mégis tudtam, a sorsot nem érdeklik a számaim, felőle alkalmazhatok briliáns és elmés kombinációkat, játszhatok több szelvénnyel is akár. 

A nagy Rendezőt hidegen hagy minden aggodalmam, kihúzza amit hosszú töprengés után megírt nekem. Lehajtott fejjel fogadtam el az öröknek hitt igazságot, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Rezzenéstelenül tűrtem amit az arcomba tolt, álltam a golyózáport, a sárzuhatagot, amivel megdobált, szó nélkül felálltam, könnyet töröltem, lemostam magamról, koronát igazítottam, kiálltam és túléltem.

Aztán az énből mi lettünk és én eldöntöttem, nem bízom magam teljes egészében a sorshúzó mesterre. Már nem tettem fel szerencseszámokat egy lapra, és tudtam, nem vagyok köteles elfogadni, amit felajánlanak számomra. Úgy döntöttem, veled rajzolok jövőt. Veled kezdem tervezni, megrajzolni, majd rengeteg színes festékkel gyönyörűre festeni. Eléd tártam a vázlataimat, megmutattam neked, tetszenek –e. Volt, hogy túl szaggatottak vagy halványak voltak a vonalaim, olyankor megfogtad a kezem, és azt mondtad, nem kell, hogy nagyon jó legyen.

Legyen csak elég jó. Nem kell tökéletesnek lennie az életünknek, legyenek benne árnyalatok, lüktetés, szenvedély, és nem baj, ha vannak benne csendek, elfordulások, mélységek, magasságok, távolodások, és közeledések. Nincs baj addig, ameddig észleled, igényled, hiányolod és szomjazod a jelenlétemet. Ameddig társaságom, hangom, illatom, lényem, teljes nőiségem nélkülözhetetlen, és nem pótolható. Ameddig nyugodtan alszom a mellkasodon, ameddig úgy nyugtat meg emelkedése és süllyedése, hogy nincs szükség szavakra sem. Ameddig nyitva a szívem és érzéseimről nyugodtan suttoghatok neked a sötétben, mert tudom, ugyanezt érzed, csak te hallod és én.

• elköteleződés érzelmi biztonság jövő párkapcsolat sors szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!