Önfeladás vagy önfeláldozás

Döntő különbség van a két viselkedés között. Az önfeláldozó ember szilárd meggyőződéssel áll ki valami mellett.

Lemond bizonyos érdekeiről, vágyairól, kényelméről azért, amit egy magasabb szintű, jelentősebb eszmény, csoport vagy szellemiség, esetleg a családja, barátai érdekében kíván tenni. Önzetlenség és szeretet van benne.

Az önfeladó személy ugyanúgy lemond a saját érdekeiről, vágyairól és a kényelméről is. Őt is egy meggyőződés vezérli, de annak egy torzult formája. Az a téveszme irányítja, hogyha kizárólag a másik érdekeit keresi, akkor el- vagy megnyerheti a másik figyelmét, szeretetét, elismerését. Ez a fajta kétségbeesett kapaszkodás pedig taszító tud lenni.

Önfeladás vagy önfeláldozás - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért - férfiszemmel, önfeladás, önfeláldozás,

A döntő különbség, hogy egyikben bátorság, tettrekészség, hit és tisztelet van, utóbbiban viszont a félelem az uralkodó tényező. Rettegés, hogyha kiáll a saját szándékai, vágyai és céljai mellett, akkor elveszíti a másik megbecsülését. Szomjazza a figyelmet, az elismerésért cserébe már-már lemond a saját személyiségéről is.

Az önfeláldozás szolgálatkészség, az önfeladás szolgai beletörődés. Előbbinek bátorság, utóbbinak félelem az üzemanyaga.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...