Összetört Férfiak

Nem szeretek összetört Férfiakkal szembe ülni. Nem szeretek, mert megszakad a szívem, és persze rám ömlik a múltban elkövetett összes hibám. Hát igen...Én sem cselekedtem mindig helyesen.

Nem szeretem látni a mozdulataikban a fájdalmat, ahogy tördelik a kezüket, ahogy tartják a sírást befelé, és ahogy a nagy és erős harcosok segélykérően néznek rám.

Megbíznak bennem. Azt várják, mondjak valamit. Mivel nem vehetem őket a karomba - mert az-az Egyetlenem ajándéka - és ringathatom ki belőlük a fájdalmaikat, csak nagyon nyugodt és szeretetteljes hangon beszélek hozzájuk és próbálom visszaadni, amit a nők elvettek tőlük. Meg sokszor a gyerekeik, mert az anyjuk mindent megtett, hogy megmérgezze, és érzelmileg elvegye őket. A nők sokszor így játszanak. Próbálom megnyugtatni őket, de legszívesebben ordítanék. Mert mindig csak arról beszélünk, a férfiak milyen szemetek. Azért mert ők nem beszélnek róla, hogy valójában mik is történnek velük - mert azt hiszik, ezt nekik viselni kell - meg amúgy is, nem törhetnek össze. Mert az nem elfogadott.

Összetört Férfiak - - - érzések, férfi lélek, férfiak,

Nem beszélnek arról, hogy azért a Nők is kőkemények. Mondhatni kegyetlenek. Ultra kegyetlenek. Érzelmi szinten játszanak. Az meg úgy hazavág egy életre, hogy a többiek meg naivan csodálkozhatnak, miért nincsenek normális pasik?! Elmondom, hogy miért. Mert néhány kedves nőtársunk olyan szadista módon tette őket tönkre, hogy a legmenőbb horrorfilmbe is beillene. Női szinten minden játszik. Minden, mert van hivatkozási alap.

Ahogy összetört férfiak ülnek velem szemben és mesélnek, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben és közben meg megszakad a szívem. Azt érzem és látom, hogy mivel nem kapnak elismerést a fájdalmaikban, mert minden fórumon arról van szó, hogy ők mekkora rohadékok és mennyi baj van velük, egyedül, csendben küzdenek, aztán tönkremennek így vagy úgy.

Ami a legfájdalmasabb, hogy a legmélyebb sérülésük, hogy hittek, szerettek, de őket valójában nem szerették jól és csak ellátó személyzetnek használták. Arra, hogy lapátolja haza a pénzt, és közben, miközben beleszakadt, hogy minden meglegyen az ő drágáinak, kizárták érzelmileg a saját családjából. Aztán azt mondták neki, hogy nem elég és nem tud szeretni. Pedig a Nőnek kell hagyni a Férfit szeretni és hagyni, feloldódni. Aztán ott van a többi fájdalom.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.