Ráérsz? – Az idő, amit elpazarolunk, soha nem jön vissza

Nem mindig egy nagy esemény ébreszt rá, hogy mennyi minden elmúlt. Néha csak egy csendes délután, egy régi fotó vagy egy illat, és hirtelen megérzed: az idő ment tovább, te viszont ott maradtál valahol – egy kimondatlan mondatban, egy eltolódott döntésben, egy el nem kezdett életben.

Eszedbe jutnak a sokszor kimondott, ártatlannak hitt mondatok: 

„Majd holnap.” 

„Még ráérek.” 

„Most nem alkalmas.” 

„Majd, ha minden a helyére kerül.”

De a „majd”-ok mögött legtöbbször félelem van. Félelem attól, hogy nem sikerül. Félelem attól, hogy elutasítanak. Félelem attól, hogy a döntés után már nem lesz visszaút. És így telnek el napok, hónapok, évek , a halogatás biztonságosnak tűnő ölelésében.
Nem a sors, nem a körülmények és nem mások vették el tőled az időt. Te magad mondtál nemet , minden egyes halogatással, minden elmulasztott pillanattal. Mert kényelmesebb volt várni. Mert biztonságosabb volt nem kockáztatni. Mert elhitted, hogy az élet türelmes lesz veled.
De az idő nem vár. Nem kérdez, nem magyaráz. Csak halad tovább, csendesen, makacsul, és mire észbe kapsz, a „majd egyszer” helyét átveszi a „mi lett volna, ha…”.

És akkor már nem az elmulasztott lehetőségek fognak fájni, hanem az, amit nem éltél meg. 

A beszélgetés, amit nem kezdtél el. 

Az utazás, amire nem indultál el. 

Az ember, akinek nem mondtad el, amit érzel. 

Az álom, amit eltemettél magadban, mert „nem most volt az ideje”.

Az élet nem egy nagy döntésből áll, hanem sok apróból, amelyeket nap mint nap halogatunk. Minden kimondott „ráérek” egy elengedett lehetőség. Minden „most nem alkalmas” egy kis búcsú attól, aki lehetnél.
De soha nem késő. Ha most olvasod ezeket a sorokat, az azt jelenti, hogy még mindig itt vagy — és ez a pillanat most a tiéd. Nem holnap, nem „majd, ha minden összeáll”, hanem most. Mert a tökéletes pillanat nem létezik. A pillanat attól válik tökéletessé, hogy élsz vele.
Szóval mielőtt újra kimondanád, hogy „ráérek”, állj meg egy percre. Nézz körül. Érezd a levegőt, a nap fényét, a jelened valóságát. És kérdezd meg magadtól őszintén:

Tényleg ráérsz? 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!