Széllel szemben – BMW Z4 M40i

A világ manapság elektromos krumplik – akarom mondani SUV-k – felé halad. Mindenki ilyenekkel akar közlekedni. Szerintem totális ízlésficam, de persze értem a logikát mögötte. A szép fogalma korszakonként változik, és ha valaki – mint én – a múltban rekedt, akkor számára a mostani valóság egyszerűen felfoghatatlan. Éppen ezért jelent friss levegőt, plusz oxigént, ha olyan autót tesztelhetek, mint a Z4 – ráadásul hathengeres motorral és manuális váltóval. A szépség „régi” megtestesítője ez: egy lassan letűnő kor utolsó, makacs darabja.

A roadster egy olyan kategória, amit nehéz racionális alapon megérteni. Két személy fér el benne, kevés a tárolóhely, relatíve szűk az utastér a hosszú motortér mögött, a csomagtartó pedig... nos, az sem egy IKEA-álom. És a végén ott az ár: a tesztelt BMW Z4 M40i listaáron majdnem 30 millió forint, a belépőmodell is 18 körül startol. Hát mi végre egy ilyen autó? Mi ez, ha nem frontális támadás a környezetvédelem ellen? A válasz egyszerű: a vezetés élménye miatt, és a szabadság érzése kedvéért.

Sok mindenért lehet szeretni a BMW-t, mint autógyártót. A formákért, a zseniális motorokért, az egyedi, előremutató, ugyanakkor megosztó dizájnért. De talán leginkább azért, mert figyel a vásárlói hangra. Azokra, akik tényleg szerelmesek az autókba – akik nem excel-táblában számolják az ár/érték arányt, akik nem fogadják el, hogy csak az lehet élvezetes, ami halk és kényelmes. Az ő hangjuk – kivételes módon – eljutott oda, ahová más márkáknál nem. Ez (és csak ez) lehetett az oka, hogy a hathengeres, háromezres, 340 lóerős, 500 Nm nyomatékkal bíró M40i most manuális váltóval is elérhető.

Nem, ettől nem lesz gyorsabb. Sőt. Lassabb lesz, mint a ZF nyolcfokozatú automata váltóval szerelt változat. És ez kit érdekel? Mert a hatsebességes kézi egy valamiben biztosan jobb: élményt ad. Másmilyen élményt. És bár a „sokak” relatív fogalom, ez akkor is egy rétegmodell. A G29-es generációból 2019 óta nagyjából 60 ezer darabot adtak el globálisan – nem egy tömegcikk. Mégis, 2024-re sikerült 14%-kal növelni az eladásokat az előző évhez képest, és például az Egyesült Államokban többen kérték kézivel a Z4 M40i-t, mint automatával. Ez nem lehet más miatt, mint mert van egy szűk, de szenvedélyes réteg, akik vezetni akarnak, nem csak közlekedni.

És egyértelmű: a Z4 nem az egyetlen autó a garázsban. Ezzel nem viszed iskolába a gyerekeket, nem fér bele egy BILLY polc, és még csak meg sem dicsér senki, hogy milyen környezettudatos döntést hoztál. Ez egy másik világ. Egy világ, ahol a „csupasz” sorhatos hangja, a remekbeszabott forma, a 10 másodperc alatt eltüntethető vászontető, a gyorsulás, a menetszél, a kanyarok – és a hamisítatlan BMW-belső mindent feledtet.

Nem fogsz az Ikeára gondolni. Sem a napi mókuskerékre. Sem a problémákra. Mert te vagy ott az autóban, egyedül, azzal a technikával, amit imádsz.

És hogy mi van még? Fizikai hangerőtekerő a hifin. Nem kell tapogatni, matatni, gesztikulálni egy érintőképernyő előtt – mert bár a központi kijelző ma már kicsinek számít (csak 10,25”), de ez így van jól. Mint a régi szép időkben, amikor az autóhoz volt egy rendszer, nem pedig egy operációs rendszerhez csomagolt mozgó tárgy. Sőt, külön öröm, hogy a Z4-ben az előző generációs iDrive maradt, mert az – szerintem – sokkal átláthatóbb és használhatóbb, mint az új.

Nem „sportmód” kell egy autóba, hanem egy csodálatos, finom járású, tökéletesre hangolt MOTOR. Igen, így, csupa nagybetűvel. A kézi váltó érzéséhez kellett egy nap, míg visszaszoktam, de utána régi ismerősként fogadtam. És azt mondtam: igen, ez az.

A Z4 M40i tehát minden trenddel szembemegy. Modern – de nem steril. Fejlett – de nem lelketlen. Élményt ad, színt visz a szürkeségbe, és még a vért is pezsdíti. Ezért élményautó, és meggyőződésem, hogy befektetésként is megállja majd a helyét. Mert az elektrifikáció, a szabályozások és az általános irányvonal nem abba tart, amerre ez az autó. Ezért lesz különleges, ezért lesz érték. A sorhatos motorral és ezzel a konfigurációval a Z4 olyan ritkaság lesz, mint egy analóg karóra a digitális világban.

És aki érti, annak ennyi is elég.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.