Kifogástalan teljesítmény, tudatosság és hiteles értékrend – ezek jellemzik nemcsak sportolóként, hanem édesanyaként és közéleti szereplőként is. Interjúnkban a sikerek mögött álló emberről beszél: a család erejéről, a mentális feltöltődés fontosságáról és arról, miért vállalta el a KIDEX nagyköveti szerepét.

Kétszeres olimpiai bajnokként, az élsport mellett hogyan tudod egyensúlyban tartani a hétköznapokat, a családot és a neked járó énidőt? Mi jelenti számodra a valódi luxust és kikapcsolódást egy-egy feszített tempójú szezon után?

A legfontosabb és legnagyobb segítség egy szülő számára, ha rendelkezik a megfelelő hátországgal. Rengeteg érzelmi terhet levehet a család többi tagja vagy egy szuper dadus csupán azzal, hogy biztosítja a biztonságos közeget a gyerekek számára a szülőn kívül. Szerencsés vagyok, mert nekem ez megadatott és az évek alatt kialakítottuk azt, hogyan lehet mindenki számára élhető a verseny sport miatti feszített közeg. Nekem fontos az, hogy azért, mert számomra fontos a karrier, ebbe ne sérüljön a gyerekem és tudjak közben én is működni, mint “csak” nő, anya és ember.

Ami mentálisan kikapcsol az fel is tölt, soha nem zavart, ha fizikailag vagyok fáradt, viszont a mentális fáradtság sokszor maga alá gyűr. A solo utazás ami a leginkább feltölt egy egy túltelített időszak után.

A megjelenésed mindig kifogástalan, sugárzik belőled a magabiztosság. Mennyire fontos számodra a divat és az egyedi stílus a mindennapokban, amikor épp nem a sportfelszerelés van rajtad?

Semennyire nem fontos, ugyanis nem ez határozza meg, hogyan érzem magam a bőrömben. A Duna parton nőttem fel sportolók között, így az értékítéletemre is ez volt a legnagyobb hatással. Többet ér a fizikai és mentális igényesség, amikor látom, hogy egy ember törődik önmagával, ilyenkor sugárzik kifelé. Ha ezt ki lehet hangsúlyozni öltözködéssel az egy szuper dolog és jól is esik számomra, de az már mindegy, hogy ez éppen sport felszerelés vagy egy elegáns ruha, nem lesz több a hozzáadott értéke.

Nemrég egy egészen új és fontos kezdeményezés mellett kötelezted el magad: a Kidex program hivatalos nagykövete lettél. Miért tartottad kulcsfontosságúnak, hogy az elsők között állj be egy ilyen, a gyermekek biztonságát és a szülők tudatosságát támogató ügy mögé?

Nem azt tartottam fontosnak, hogy elsők között álljak be, sőt, bárcsak már a sokadik lennék, aki észreveszi a program értékét. A válasz ott van a kérdésben, azért fontos, mert a gyerekek testi-lelki biztonságát és fejlődését segíti elő, miközben a szülőket is tudatosságra tanítja.

Sportolóként, emberként és anyaként is tapasztalom, hogy a fejlődés mögött milyen meghatározó szerepe van annak, hogy egy gyermek milyen környezetben nő fel, mennyire érzi magát biztonságban, mennyire bízik önmagában és a körülötte lévő felnőttekben. Ezt emcsak a mozgáshiány vagy a digitális világ kihívásai veszélyeztetik, hanem az is, hogy sokszor elveszítjük a kapcsolatot azokkal az alapvető emberi szükségletekkel, amelyekre minden gyermeknek szüksége lenne: a figyelemmel, a biztonsággal, a közösséggel és a valódi jelenléttel.

A KIDEX-ben számomra az a különleges, hogy nem egyetlen problémára keres gyors megoldást, hanem minden gyereket egységként kezel. Felismeri, hogy a mozgás, az érzelmi biztonság, a kapcsolatok minősége és az önismeret ugyanannak a rendszernek a részei. Éppen ezért nemcsak a gyerekeknek adhat többet, hanem a szülőknek és a velük foglalkozó szakembereknek is kapaszkodót nyújt abban, hogyan tudnak tudatosabban jelen lenni a következő generáció életében.

Hiszek abban, hogy egy társadalom jövőjét nem elsősorban az mutatja meg, hogyan bánik a legsikeresebb felnőttekkel, hanem az, milyen alapokat ad a gyermekeinek. Ha ezen az alapszinten tudunk változást elérni, annak a hatása generációkon át érezhető lesz.

A Kidex nélkül is rengeteg társadalmi szerepet, edukációs feladatot vállalsz, szívügyed a jövő generációja. Mit gondolsz, ismert sportolóként és édesanyaként mekkora a felelősséged abban, hogy hangot adj az ilyen horderejű, mindennapi biztonságot érintő kérdéseknek?

Számomra a társadalmi szerepvállalás egy belülről jövő morális nyomáson alapul. Azt gondolom, hogy ez senki számára nem egy kötelező feladat, hiszen nem is lehet azon a szinten végezni. Viszont nekem fontos, ha van rá lehetőségem és kapacitásom, akkor visszaadjak a körülöttem lévőknek. Engem ez tesz teljessé, ez az identitásom része, így nem is egy elvégzendő feladatként élem meg. A kulcs, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a társadalmi vállalásaink és a magánéletünk között.

Mit üzennél azoknak az édesanyáknak, akik hozzád hasonlóan zsonglőrködnek a karrier és a család között, és szeretnék biztonságban, mégis szabadon nevelni a gyermekeiket?

Rengeteg szakembert követek, akik a témába vágó kérdésekről beszélnek és eszembe is jutott egy hasonlat a zsonglőrködésről, amit nagyon szeretek és abszolút a magaménak tudom érezni.

Az életben folyamatosan labdákat dobálunk a levegőben: munka, gyerek, család, barátok, saját magunk. A trükk nem az, hogy egyet sem ejtünk el, mert olyan nincs, ahogyan a zsonglőrök titka sem abban rejlik, hogy soha nem ejtik el a labdát. Hanem hogy tudjuk, melyik labda van üvegből és melyik műanyagból. A műanyag labda, ha leesik, visszapattan, fel lehet venni később. Az üveg viszont összetörik. Szerintem a jó szülőség és a kiegyensúlyozott élet nem arról szól, hogy minden labdát a levegőben tartunk, hanem hogy felismerjük, melyiket nem szabad elejtenünk.

• csipes tamara essesik kidex

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!