Vállalom, hogy feladtam

Tisztában voltam vele, hogy nagyon hosszú, gyötrelmes út vár még rám, hogy egyedül sokkal nehezebb lesz végig csinálnom, de abban is biztos voltam, hogy helyes döntést hoztam meg, Rá kellett jönnöm, ki kellett nyitnom a szemem, hogy mi a jó nekem, és nem azt néznem, hogy mi a jó neked. Nehéz, és fájdalmas volt a felismerés, hogy akit hosszú évekig szerettem, már nem az az ember. Akire felnéztem, aki egykor a mindent jelentette, egyszer csak, egy vadidegen, egy senki lett számomra. Hiányzott az a személy, aki egykor a minden volt nekem. Hiányoztak a közös gondolatok. Hiányoztak a közös tervek a jövőre nézve, amikor még boldogok voltunk. 

Be kellett azonban látnom, hogy te már nem ugyanaz az ember voltál, mint régen. Mindig csak az ígéretek voltak. Újra, és újra. Én bolond meg nem láttam a fától az erdőt. Hogy te már rég nem törődtél velem úgy, mint az elején. Nem érdekeltek az érzéseim, vagy, hogy mit szeretnék. Nem álltál ki mellettem, és nem támogattál. Már nem én voltam neked az első, de a második sem. És ez fájt. De kinyílt a szemem. És ez vezetett ahhoz, hogy ki merjem mondani, hogy ennyi volt, elég volt, nem bírom tovább. Most az egyszer, de kiállok magamért, most az egyszer magamat helyezem előtérbe, nem pedig téged, vagy sajnos már magunkat…

Megtettem. Már nem számított, hogy próbálsz manipulálni, hogy próbálsz visszatartani. Mert menni akartam. De tudom, hogy te is sírtál, ahogy én is. Tudom, hogy te is gondoltál rám néha éjszakákon át, az ágyadban feküdve, amikor nem voltam ott, hogy átöleljelek. Hidd el én is gondoltam rád…Tudom, hogy akartál volna még egy esélyt, hogy megígérted volna, majd minden más lesz, hogy minden megváltozik, hogy majd ezentúl megértesz engem, de túl makacs voltál ahhoz, hogy megtedd ezt a lépést. 
Jobb, hogy nem tetted meg. Mert én már akkor döntöttem, én már akkor készen álltam egy új életre. Nélküled. Visszagondolva is ugyanúgy fáj, ahogy akkor fájt, előtted állva, a szemedbe nézve feladni mindent…de ahogy akkor, most is…VÁLLALOM! Mert ez vagyok ÉN!

További írások ITT

• búcsúzás elengedés érzelmek lélekhangok

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mertain Lilla