Mindörökké halálfej

Akár tetszik, akár nem, a koponyamotívum az egyik legtöbbet használt ikon, újra és újra megújul. Egy lázadóból lett jelkép, majd egy jelképből kommersszé váló motívum következik.

A gyermekkorunkban még rettegett halálfej, a huligánok és rossztanuló vagányok viselete az utóbbi évtizedekben többször is kiment a divatból, majd megint visszatért. Talán nincs még egy olyan motívum, ami képes újra és újra sikeresen visszaküzdeni magát a trendi ikonok közé. Úgy tűnik, sokáig kell még nézegetni a dizájntárgyakon: a lázadó jelképből kommerszé vált halálfejes divatot megint exkluzívvá tették a dizájncégek egyedi kollekciói.

A halálfej szimbólum jelentése az elmúlt századokban is sokat változott. A huszadik századig figyelmeztető jelzésként nem hordott többletjelentést: mérgek üvegcséin, kalóz zászlókon és katonai jelvényeken virított. Jelentése egyértelműen az elrettentésre irányult: aki látta, azonnal tudta, halálos veszélybe kerül, ha tovább kíváncsiskodik. A két csonton ülő koponya egyet jelentett a félelemmel egészen a múlt század végéig, amikor hála a deviáns fiataloknak és az azonnal reagáló divatcégeknek, szépen divatba jött a használata. Egyszer csak megjelentek a boltokban a halálfejes pólók, amiket hamar követtek a sapkák, a kitűzők, a gyűrűk és a zászlók. A punk és a heavy metal merchandise nem ismert határokat, folyamatosan életben tartotta a koponya divatot, és ezzel lassan átértelmezte a szimbólumot. A tupírozott hajú, kifestett pop-metál zenekaroknak köszönhetjük, hogy a nyolcvanas években a halálfej egyet jelentett a szülők rémálmával: szex, erőszak, drogok, önpusztítás és minden más, amit nem szabad. A lázadó tinédzserek készen kaptak egy ikont, egy egyértelmű utalást arra, hogy felnőttek. A halálfejjel egyszerűen besorolhatta magát bárki a lázadó kirekesztettek csoportjába, nem kellett hozzá mást tenni, mint felvenni egy pólót, egy kitűzőt, vagy egy gyűrűt. Pedig a jelkép használata tudatos marketing stratégia eredménye volt.

Azok a tinik, akik a család, a rendszer és a társadalmi normák ellen lázadtak viselésével, valójában maguk is jól definiálható célcsoportot alkottak. Kevesen tudják például, hogy a punk korszak világhíres zenekarát, a Nagy-Britanniában igazi bombaként robbant Sex-Pistols-t maga Vivienne Westwood, a legendás divatkreátor öltöztette. Ő találta ki a szakadt pólókat és provokatív mintákat, a láncokat és a fülbe tűzött biztosítótű tisztes családanyákat riogató divatját is. A lábszárcsont és a koponya a kilencvenes évek elején betört a mainstream-be is. Egyre populárissá vált, de ahogy a heavy metal és a rockzene kiment a divatból, magával húzta a halálfejet is. Ahogy az lenni szokott, a designerek kihúzták azt a bizonyos alsó fiókot, mosolyogva leporolták a jó öreg halálfejet- és befestették rózsaszínre. Egyszerre megint mindenkinek kellett a jelkép. Avril Lavinge-től kezdve egészen az Adidasig. Egy generáció felnőtt, és az önpusztítás szimbóluma kedves romantikus ikonná szelídült. Az újabb trendek megint felkapták, de most már nem csak ruhákon és kiegészítőkön, hanem méregdrága designtárgyakon is találkozhatunk vele. A nosztalgiázó trashfashion, az új évezred első retro hulláma a nyolcvanas évek csiricsáré világát hozta vissza. Egyik alapszimbóluma a póniló és a pálmafás sziget mellett-ki gondolná- a halálfej. A stilizált koponyákkal díszített kiegészítők természetesen vadul hozzák azt az életérzést, amikor még Madonna is lenőtt szőke hajfestéket hordott fekete cicanadrággal és citromsárga aerobic lábszármelegítővel. Rikító színű övek, kitűzők, táskák, és fülbevalók még rikítóbb halálfejekkel. Kedvencünk a rózsaszínű koponyás fülbevaló, szív alakú szemekkel, ennél cukibbat valószínűleg lehetetlen kihozni az alapmotívumból. Az egykor rettegett jelkép új köntösében ma már a legkonzervatívabb családban sem kelt feltűnést. Persze ki tudja. Lehet, hogy egy időre újra eltűnik majd, hogy mire unokáink tinik lesznek, megint más formában jelenjen meg újra.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!