Létezik egy cirkusz, ahol a közönség táncol örömében, a porondmester fején baseball sapka, hóna alatt csivava. Ha megálmodhatna egy idilli szórakozóhelyet, Hamvai PG ilyet nyitna Miamiben. Persze a sikeres magyar DJ élete enélkül is álomszerű.

Hamvai PG

a belső harmóniáról

Létezik egy modern cirkusz, ahol a közönség táncol örömében, a porondmester fején baseball sapka, hóna alatt csivava. Ha megálmodhatna egy idilli szórakozóhelyet, Hamvai PG ilyet nyitna Miamiban. Persze a sikeres magyar DJ élete enélkül is álomszerű.

Miben különbözik egy magyar és egy amerikai DJ élete?
Az amerikai lemezlovasok életére nincsen teljes rálátásom, annak ellenére, hogy már többször játszottam az USÁ-ban és több kollégával is találkoztam odakint. Úgy gondolom, hogy az ő életük semmivel sem különb, mint a magyar lemezlovasoké. Teljesen mindegy hogy a lemezlovasságról, a pékségről, vagy az autószerelésről beszélünk, ha valaki professzionálisan teszi a dolgát, akkor az egészen biztosan meghozza gyümölcsét. Ha valaki éppen lemezlovas, akkor a legjobb helyeken fog játszani. New Yorkra levetítve a dolog (ahol is tízmillió ember él, az agglomerációt is beleértve) két nagy klub van, ahol gang zenét játszanak, így egészen biztos, hogy ott csakis a legjobbaknak terem babér. Természetesen az amerikaiaknak ott vannak a világsztárjaik is, akik egész évben járják a világot, az ő esetükben is ugyanúgy azt gondolom, hogy a profi és tudatos munka a lényeg.

Kitől tanultál a legtöbbet, kik voltak rád a legnagyobb hatással?
Az első ember akivel elkezdtem discózni, tanítani, tehát kvázi az első mentorom DJ Simon. Neki köszönhetem, hogy először bakelit lemezjátszóhoz állhattam. Szintén sokat dolgoztam együtt Bárány Attilával, és van valaki, aki nem tud róla, de nagyon sokat tanultam tőle, elsősorban beszéd terén. Bakai Mátyásról van szó, akinek a kazettáit hallgatva gyakorolgattam azt a fajta beszédstílust, amelyet a szakma megkíván. Ők hárman azok, akiket itthon mindenképpen etalonnak tartok. Produceri munkásságom során természetesen külföldi példákra is figyeltem, így sokat jelent nekem Laidback Luke, Chuckie, AfroJack és persze az újdonsült fiatal svéd sztárok, a Swedish House Maffia, vagy éppen Nicky Romero. Mindenképpen érdemes odafigyelni a világ könnyű és tánczenei trendjére, és érdemes tudni, hogy ki mit is csinál a dance műfajban, és érdemes azokkal tartani, akik előre mutatnak.

A tanítványaid közül kiket emelnél ki?
Sok-sok tanítványom volt, az eredményei alapján többükre is büszke lehetnék. Akiket mindenképpen kiemelnék, Newik, Mr. Kaufer és Julia Carpenter. Az utóbbi öt évben ők nagyon felkapottak lettek. Ha egy nevet kellene kiemelnem, akkor Newiket választanám, aki munkásságát tekintve magasan kiemelkedik tanítványaim közül, és ő az, aki nem felejtette el, hogy honnan is érkezett. Amellett, hogy a többiekhez hasonlóan megtanulta a kötelező alapokat, ő emberileg is ugyanolyan maradt, mint amikor még nyersen elkezdtem vele foglalkozni.

Ha szabad kezed lenne, és bármit megtehetnél, akkor a világ melyik városában nyitnál szórakozóhelyet, és milyen lenne az?
Volt szerencsém bejárni szinte a világ minden táját a szakmának köszönhetően. Zenéltem Ázsiában, Amerikában, számtalan szórakozóhelyet láttam. A szívemhez a legközelebb az Egyesült Államok áll, szűkebben Miami, Los Angeles, Santa Monica és Malibu.

Ha választanom kellene, akkor Miami lenne a választásom. Mindenképpen szabadtéri helyre szavaznék, remek közönséggel, ami ugye a környék sajátosan felhőtlen életöröméből fakad. Egész évben jó idő van, akik ott élnek, jól érzik magukat.

Ha már a jókedvnél tartunk, hogy függ össze a belső állapot magával a muzsikálással?
A discózás arról szól, ahogy az ember a saját energiáit, saját kisugárzását próbálja a zenén keresztül átadni, kvázi hangulatba hozni a közönséget. A magyar lemezlovasokat e tekintetben mindenképpen kiemelném, hiszen elég a Himnuszt végighallgatni, érezhető a ránk jellemző keserűség. A lazább helyeken ez nem így van. Míg ott a DJ azt játssza, amihez éppen kedve van, itthon igenis szórakoztatni kell, itt nem elég előre mutatni. Mivel az utóbbi 2-3 évben egyre rosszabbak az itthoni körülmények, így a lemezlovasnak egy-egy buli alakmával a zenéjével, a beszédével, de szinte mindennel jó hangulatba kell hoznia az embereket, ehhez pedig elengedhetetlenül szüksége van arra, hogy az érzelmi háttere rendben legyen, és csakis pozitív dolgokat sugározzon kifelé. Teljesen mindegy, hogy tízen, százan vagy éppen ezren vannak, ugyanazt a szintet kell hozni. Az én életemben volt két hosszú távú kapcsolat. Az egyik öt, a másik hat évig tartott, és nagyon, de nagyon sokat köszönhetek nekik. Fontos az otthoni háttér, valamint a közönségtől kapott energia, hiszen a következő fellépésig ebből táplálkozom.

Ha tudnád irányítani a jövőt, mit kívánnál magadnak a következő 10 évre?
Semmiképpen sem változtatnék azokon a dolgokon, amelyeknek most is a részese vagyok. Ha valamit kívánnom kellene, az heti szinten két-három buli lenne, ahol jó hangulatban játszhatom a zenéimet, és úgy tudom szórakoztatni az embereket, hogy ők mindvégig jól érzik magukat.

Merre tart a világ muzsikája és merre a hazai?
Másfél-két éve egy szakadékot látok: az itthoni modern tánczene nem követi azt a trendet, amely a világ zenéjét jellemzi. Én amióta zenélek, mindig is a legmodernebb dalokat próbáltam meg játszani, legyen szó funkyról, houseról, r’n’b’-ről, mindig igyekeztem odafigyelni arra, hogy merre is tart a világ klubzenéje. Itthon az utóbbi időben az emberek egészen másért rajonganak, mint amiért odakint. Ha valamit ezen a téren is kívánhatnék, az talán az lenne, hogy annak ellenére, hogy a mi piacunk egészen sajátságos, próbáljunk meg party és fesztiválkultúrában felzárkózni, mert egy kicsit lemaradtunk.