2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Itt vagyok - Amikor véget ér a keresés

Életem jelentős részében kerestem, pontosan sosem tudtam, hogy igazán mit, csak azt, hogy mennem kell, valami hajtott belül. Úgy éreztem meg kell értenem a miérteket, a hogyanokat, az életem szereplőit, és az okokat, amiért ők részesei lettek a történetemnek és megértenem a saját szerepemet ebben a nagy egészben. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ezek a kérdések bennem sosem érnek el nyugvópontra, sosincs elég belőlük, hogy azt a lelki békét, amit annyira kutattam, nem hiszem, hogy valaha is fellelem és én végül megérkezek oda, ahová annyira szerettem volna önmagamban eljutni.

olvass tovább

Az esendőség nem szégyen, mégis ezt gondoljuk

  • 2023. szeptember 05.

Sokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:

olvass tovább

Senki nem szerethet engem, amíg önmagamat nem szeretem

Aki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.

olvass tovább

Felismertem benned önmagamat - Rátalálhatsz-e arra, aki megváltoztatja azt, amit eddig önmagadról gondoltál?

  • 2022. október 30.

Emberi kapcsolataink tükörként szolgálnak életünkben. Ahogyan azt is tudjuk, hogy kapcsolódásaink nem véletlenül alakulnak, köttettnek meg. Azt a tényt sem lehet elvitatni, hogy néhány ember transzformáló hatással lesz életünkre és sokszor olyan folyamatokat indítanak el bennünk, melyekre talán még fel sem voltunk készülve.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

Levél a férfihez, aki elhitette velem, hogy fabatkát sem érek

Tudom, hogy olvasod. Ki kell azonban ábrándítsalak, téged soha nem akartalak megszólítani ezzel a levéllel, mert valójában önmagamnak írtam. Hogy végre, utoljára kilélegezzem a dühöt, a frusztrációt, a bűntudatot, és a gyűlöletet. És belélegezzem a közönyt. Érzelmi ridegtartásban éltem melletted, és bevallhatom, már a kezdet kezdetén éreztem a zsigereimben, valami nagyon nincs a helyén ebben a furcsa kapcsolatban.

olvass tovább

Tippek a 20 éves önmagamnak

  • 2016. július 26.

Így néhány nappal azelőtt a bűvös dátum előtt, amitől minden 29 éves retteg, úgy döntöttem átgondolom, hogy mit tettem volna máshogy a húszas éveimben, ha előbb észbe kapok. Így hát írtam egy listát. Nekem is jó átgondolni, ti pedig talán tanulhattok belőle. No, lássuk. Mit tanácsolnék a huszonéves önmagamnak?

olvass tovább

El a kezekkel a szívemtől

  • 2015. június 30.

Féltékenyen őrzöm önmagam, soha ne kapj eleget belőlem. Soha ne érezd a szerelmi teltségérzetet, más és más aspektusból mutatkozom, maradjon étvágyad azt a részt is megízlelni. Ne érezd, hogy telítődtél, hogy túl sokat kaptál, de azt sem hagyom, hogy végre érzelmi komfortérzetet tapasztalj meg. Élénknek és érdeklődőnek szeretnélek látni, a hétköznapok sivatagában bolyongónak, magányos harcosnak, aki a kizárólag számodra megalkotott érzelem-oázisban pihen meg, az én lélegzetvételem, az én kezem érintése által.

olvass tovább

Körömlakkot venni háború idején

  • 2013. július 14.

Sokat töprengtem azon, mi volt a baj, hogy melyik résznél romlott el az egész. És valami nagyon döbbenetes dologra jöttem rá: tudod, ha teljesen őszinte akarok lenni önmagamhoz, akkor igazán sohasem voltam boldog vele. És tudod, miért nem? Mert ő nem szeretett. Az a finom kötelék, ami két embert egy láthatatlan fonállal olyan nagyon szorosra összeköt, hiányzott a kettőnk dolgából. Egész egyszerűen csak hiánycikk volt, mint a boltban a körömlakklemosó a nagy háborúk idején.

olvass tovább