Kövess minket Facebookon.
Kövesfalvi Carmen
Néha mind elszúrjuk. Néha rossz döntéseket hozunk, felelőtlen és visszafordíthatatlan dolgokat teszünk. Beleununk napokba, emberekbe, érzésekbe. Visszafojtunk mondatokat, elmorzsolunk könnyeket, melyeknek patakokban kellene hullaniuk, s olykor csendben maradunk két sikítás között.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Folyamatosan összeomlanak világok körülöttem, és csodálatos emberek zuhannak az önértékelési problémák sötét gödrébe. Megéri? Neked jó, hogy ezt teszed?
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Eltelhetne úgy egy este, hogy nem pazarolom a perceket jelenetekre, miket már ezerszer láttam azelőtt. Hogy nem szorítok magamhoz egy aranyos, vattával kitömött játékot, pótolva valakinek a hiányát, kit még nem is ismerek.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Tudod, már elengedtem, hogy a tökéletes pillanatban ismerjelek meg, úgy, ahogy régen álmodoztam róla. Elfogadtam, hogy amikor majd mesélek erről a történetről, nem lesz feltétlenül romantikus, vicces, vagy könnyeket fakasztó. Csak egy egyszerű, a mai kornak megfelelő történet. Olyan, amilyen.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Csak nézed őt. Néha bátran bele a két szemébe, néha titokban, zavartan. Elképzeled, hogy amikor véletlenül rád kúszik tekintete, csak neked szól. Direkt, érzelmekkel telve, ígérve egy pillanatot.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Érezted már azt, hogy hiába jön a nyár, megint egy helyben toporogsz? Igen, nem futsz, csak toporogsz. Valljuk be, ezzel nem sok kalóriát lehet elégetni. Ahogy a listákkal sem, meg a be nem tartott, magadnak tett ígéretekkel. A motiváló képekről a faladon, a telefonodban és a füzeteidben, már ne is beszéljünk
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Azért nehéz annyira, hogy még csak elképzelni tudlak, és hogy nem vagy itt, mert így elpazarolunk dolgokat.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Mindenki így van vele, várja. Felnőttnek lenni? Csoda. Szabadság. Álom. Lehetetlenség kivárni, folyamatosan üldözni kell, megelőzni. Átugrani fontos pillanatokat, a világba kiáltani, hogy én már nagy vagyok, hagyj békén.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Tudod bocsánatot kell kérnem tőled. Bocsánatot dolgokért, melyeket sosem osztottam meg veled. Kérni, hogy olvasd el, aztán felejtsd el, ahogy engem elfelejtettél.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Néha elgondolkozom azon, mit keresek még itt. Régen folyton világot akartam látni. Alig vártam, hogy elkezdhessem az egyetemet, hogy legalább egy félévet külföldön töltsek. Szerettem volna látni, mi vár rám. Mi vár rám, túl az ismerten.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Ez már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Néha félek behunyni a szemem, s nem a sötétség az, ami megriaszt. Emlékek, melyek még mindig képesek ellepni a gondolataimat, mintha csak itt játszódnának a jelenben. Olyan, mintha valaki kényszerítene, hogy üljek végig egy filmet, amit egyáltalán nem akarok. Nem tehetek ellene semmit. Ülnöm kell, figyelni.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Ma délután, miközben kerestem az orvosi rendelőt, eszembe sem jutott, hogy bármi más miatt rosszul érezhetném magam, mint a vizsgálatok eredményei. Tévedtem. Minden már azelőtt elkezdődött, hogy beléptem volna a szobába, s később az is elhalványult.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Sokszor látom magam előtt a levelet, melyben azt írod, reméled, hogy barátok lehetünk. Nem most, mert most még fáj, lüktet és éget, de idővel. Idővel, amikor az érzéseket képesek leszünk bepakolni egy szekrénybe, egy jól zárható szekrénybe, hogy ne borulhassanak újra és újra a nyakunkba.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Ha te is egy olyan lány vagy, aki mindig kapcsolatban volt, aki mindenkiben a nagy Ő-t látta, legalábbis elhitette magával, akkor üdvözöllek a klubban.
olvass tovább
