Kövess minket Facebookon.
Kántor István
Cormac McCarthy könyvét, Az út című regényét több, mint tíz évvel ezt megelőzően olvastam (aztán kölcsönbe adtam valakinek, de az emlékkel együtt, hogy kinek, a könyv is eltűnt).
olvass tovább
Kántor István
A Számkivetett c. filmnek abban a jelenetében, mikor Chuck Noland (Tom Hanks) végül egy rönkökből és ágakból eszkábált tutajon átjut a szinte állandóan hullámzó tenger támasztotta akadályon, felszabadul, kitör belőle az örömteli nevetés. De szinte azonnal szembesülni kényszerül a ténnyel: elhagyott egy biztonságos állapotot a rendkívül bizonytalan szabadság és reményteli jövő kedvéért. Mert abban ott volt a boldogság talányos képzete. A megmenekülésé, a megmentődésé. Talán a lehetősége is. Nem a filmről szeretnék most beszélni, sokkal inkább erről a mezsgyéről, a biztonság, a képzelt, a vágyott, az elérhető és az elengedett biztonság kereszteződéseiről.
olvass tovább
Kántor István
Mindig is odáig voltam az egyszavas válaszokért. Rendesen hálás vagyok értük. De most komolyan, tök jók. Hogyan derülhetne ki ennél egyszerűbben és könnyebben egy emberről, hogy nem érdemes rá energiát és időt fecsérelni? Hogy nem igazán érdekli más magán kívül?
olvass tovább
Kántor István
A nyár végével mindig sajnálni kezdem a semmiben eloszló meleg napok rohanó lustaságát. A barna bőrt, amit bizonyos idő után esetleg szoláriummal lehet elérnie annak, aki nem volt olyan szerencsés, hogy azok közé a "fehérek" által lenézettek közé tartozzon, akiknek genetikai örökségük a kreol, esetleg sötétbarnába, már-már feketébe hajló bőrszín. Minél több időt sikerült egy-egy nyáron a napon töltenem, annál inkább örültem, és boldog voltam miatta, hogy bronzosra, aranybarnára pirultam.
olvass tovább
Kántor István
„Több mint 1500 mérkőzést játszottam 24 év alatt. Fel kell ismernem, mikor kell befejeznem a pályafutásomat".
olvass tovább
Kántor István
Olyan világban élünk, ahol a félreértelmezett szabadság önkéntes függőségek garmadáját termelte ki magának, és szószólói önmaguk által felcsatolt bilincsekben vergődnek.
olvass tovább
Kántor István
Hagytam érni az élményt néhány napig, hogy ne csak a pillanatnyi hatásokról dobjak össze pár olyan gondolatot, amiről egyébként több tucatnyian írtak a filmhez méltó minőségben.
olvass tovább
Kántor István
Woody Harrelson az egyik legsokoldalúbb színész az amerikai filmes színtéren. Szerepei a lehető legszélesebb skálán tették lehetővé színesen gazdag képességeinek kibontakoztatását.
olvass tovább
Kántor István
Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.
olvass tovább
Kántor István
A rendező, főszereplő és író egy és ugyanaz a majdhogynem vásári komédiás fickó. És pontosan azon a határon táncol (néha szó szerint), ahol nem tudom eldönteni, hogy tenyérbemászó és idegesítő-e, vagy nagyon szeretem. - Roberto Benigni filmje
olvass tovább
Kántor István
Mindamellett, hogy abszolút életpárti vagyok, egyet mindenképp szerettem volna észrevételként elmondani az abortusz témával kapcsolatban újfent lángra kapó szájkaratéról.
olvass tovább
Kántor István
Áh, a külső nem olyan lényeges” - mondja egyik. “Ha megismered a másikat és vonzani kezd, onnantól nem az számít, hogy néz ki az illető” - teszi hozzá a következő. “Az a fontos, milyen ember, a külső csak másodlagos” - jegyzi meg a harmadik.
olvass tovább
Kántor István
Ha találsz valakit, akivel nem csak elviselitek, elnézitek egymás sajátos, és csak rátok jellemző kis világát, hanem az az egyik oka, hogy egymás közelében szándékoztok maradni, rendkívül szerencsések vagytok.
olvass tovább
Kántor István
Már a Denis Villeneuve filmje alapjául szolgáló regény sem tartozott a bárki által könnyen befogadható irodalmi alkotások közé. Annak ellenére sem, hogy minden további nélkül kijelenthető, a 20. század egyik legfontosabb ilyen jellegű műveinek egyike.
olvass tovább
Kántor István
Abban az időben, mikor ezt a filmet először volt szerencsém látni, a hátteréül szolgáló pszichés- és érzelmi zavarok hátterének ismerete még olyan távol volt tőlem, mint a rothasztásos eljárással készülő, dögszagú, svéd Surströmming halkonzerv a Chanel parfümtől. Ezért inkább csak az elsődleges reakcióim voltak rendkívül erősek. Fájdalmas és felemelő volt. Ez az egyik olyan film a néhány közül, amit annyiszor láttam, hogy kis túlzással hangról hangra, képkockáról képkockára képes lennék felidézni.
olvass tovább
Kántor István
Az egyszerű melós.. Olyan sokszor hallom ezt a közszájon forgó, kissé kesernyés ízű szókapcsolatot, hogy gondoltam, írok róla. Nem azokról szándékozom fogalmazni, akik reggelente tüskével és sörrel indítanak a hajnali ötkor nyíló késdobálóban, napközben a söprűn támaszkodás művészetét fejlesztik tökélyre, és az út mellett állva, ultra prosztó módon füttyögnek és szólogatnak be az arra elsétáló nőknek. Nem. Ez nem a suttyókért mondott védőbeszéd.
olvass tovább
Kántor István
Mennyire szereted a benned levő gyereket? Megvan még? Esetleg elveszett a bizonytalanságod erdejében, és úgy tűnik, sosem kerül elő? Vagy magad nyírtad ki tudatos eszközökkel, mikor egy érzelmileg ingatag élethelyzetben, piszkosul nehéz megmérettetés közben az általad gyengének bélyegzett én-részed miatt áldozatnak érezted magad, és annak az elnyomásával tűnt úgy, hogy megszüntetheted a fuldoklást? Vagy most is él és virul, tetszése szerint szabad levegőn van, biztonságban érzi magát, és bármikor előjön, mikor játszani hívja a külső világ?
olvass tovább
Kántor István
Hallottad már ezt a mondatot: "nekem folyton mozgásban kell lennem, csak akkor érzem jól magam"? Ez lehet egy öntudatlanul kimondott beismerése egyfajta kényszeres cselekvésnek. Amíg az emberek jelentős része rendkívül magányos, a legtöbb szabadidejét magában tölti Netflixet meg HBO Go-t lélegezve, na meg édes és sós nassolást váltogatva kipukkadásig, addig egy másik részük egyre inkább képtelennek mutatkozik arra, hogy magában maradjon. Bár mindkettőre igaz, hogy ezekkel az ingerekkel könnyű távol tartani magukat a benső valóságtól.
olvass tovább
Kántor István
Ki a fenét érdekelne egy olyan film, ami szárazon elmeséli, ami történt. Unalomba fulladna, rideg és érzéketlen lenne, mert nem az számít igazán, ami történik, hanem ami közben az emberben, a lelkében, a fejében lezajlik. A gondolati- és érzelmi szinten pörgő színes kavalkád. Az a megbokrosodott ló, amelyik a benne lévő zavart és félelmet átadja az izmainak, majd tombolni kezd.
olvass tovább
Kántor István
Nem, nem vagyok hajlandó a magyar címét leírni. Világbajnokok lehetünk extrán debil filmcím átírásokban. A magyar címe miatt nem néztem meg moziban, és ezt sosem bocsátom meg annak, aki ezt a torzszüleményt elkövette. Dühöngés vége. Beszéljünk a filmről, mert az viszont extrán megérdemli az ajánlót.
olvass tovább
