Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!





A párkapcsolati egyensúly nem az 50-50%-nál kezdődik

Már gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.

olvass tovább

Akkor is szeretlek, amikor nehéz!

Szeretlek! Minden nap, minden percben. Akkor is, amikor az őrületbe kergetsz. Akkor is, amikor a gyerekek a fejünkön ugrálnak, pedig mi hulla fáradtak vagyunk. Akkor is, ha nem jut elég időnk egymásra, és akkor is, amikor lehalkítod a kedvenc számomat az autóban pedig én épp benne voltam a legnagyobb szóló fellépésemben.

olvass tovább

A barátság sem bír el mindent

Itt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.

olvass tovább

Kedves én! Szeretlek!

Leültem egy pillanatra. Nem volt semmi komoly tervem, egyszerűen csak élveztem, hogy a mosógép kijelzője adott nekem tíz percet, míg újra folytathatom a „pihentető hétvége” adta teendőimet.

olvass tovább

Lehetek én is az egyetlen?

Talán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.

olvass tovább