Talán tényleg velem van a baj
Lehet, hogy tényleg én vagyok az. Hogy én leszek túl hamar izgatott, hogy az a baj, hogy a szemem mindent elárul, akkor is, ha a szám nem mozdul.
olvass továbbLehet, hogy tényleg én vagyok az. Hogy én leszek túl hamar izgatott, hogy az a baj, hogy a szemem mindent elárul, akkor is, ha a szám nem mozdul.
olvass továbbNehéz kiigazodni a hiperérzékeny embereken. Olyan, mintha papírmaséból lenne a lelkük, és ez egyrészt ajándék, mert sokkal befogadóbbá teszi őket és sokkal mélyebben képesek megélni a pozitív érzelmeket, de sajnos az is igaz, hogy sokkal többet szenvednek, mint egy kevésbe érzelmes társuk.
olvass továbbHa kicsit megállunk és nem söpörjük többé minden problémánkat a szőnyeg alá, hanem szembenézünk velük akkor azzal sok szinten megkönnyítjük a saját életünket, de elsőre sokkolóan hathatnak ránk a saját érzelmeink. Ha elég biztonságban érzed magad ahhoz, hogy merj érezni, akkor sok esetben a régi sebek is felszakadnak, amik azért hegedtek be, hogy megvédd magad.
olvass továbbSokszor észre se vesszük, de az egyetlen ember, aki igazán a boldogságunk útjában áll az saját magunk. Hiszen nekünk van egyedül elég hatalmunk ehhez. Azonban, mint a legtöbb film elején, most sem gyanakszunk az igazi tettesre és mindenki másból hamarabb válik gyanúsított, hiszen miért is tennénk ezt magunkkal? Miért lenne egyben a tettes az áldozat?
olvass továbbAz, hogy a következő lépcsőre ugrunk egy csodálatos dolog, azonban ez a fajta elhatározás alapjaiban képes megváltoztatni az életünket. És hogy mik azok az aspektusok, amik csorbát fognak szenvedni annak érdekében, hogy egy jobb életet élhess?
olvass továbbNem mindenki történetében vagyunk olyan fontos szereplők, mint amilyennek gondoljuk magunkat. Fájdalmas igazság ez, de sajnos nem árt vele szembenézni.
olvass továbbSokszor hallottuk már, hogy igazából minden csak hozzáállás kérdése. Ha Te is úgy érzed, hogy nem a legjobb formáddal kezdted az évet, akkor figyelj oda ezekre a dolgokra és tapasztald meg, hogy könnyebb is lehet!
olvass továbbMiért nem ír, mi jelentett egy-egy elejtett mondat, vajon mit gondol. A fejedben kikapcsolhatatlanul pörög a kalkulátor, ami minden esetben arra jut: központ, baj van! A túlgondolás minden, csak nem a barátunk, hiszen lehet, hogy pont ez öli meg a pillanatot, a nyaka köré csavarodva, folyton kibogozhatatlan kérdésekkel traktálva azt.
olvass továbbA változás az egyik legizgalmasabb dolog a világon. Van valami kikerülhetetlen erő benne, ami úthengerként teper maga alá, még akkor is, ha nem vagy teljesen felkészülve rá.
olvass továbbHa valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass továbbMár megint hétfő van. Vagy igazából ki tudja, mostanában már a kedd és a szerda is kellemetlenkedő hétfőnek álcázza magát. Csak érnénk már el valahogy a hétvégéig! Mégis mit kell tennem, hogy péntektől-péntekig ne csak a túlélésre játsszak?" Ha ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejedben, akkor van számodra pár tippünk!
olvass tovább„Ne mutass túl sok érdeklődést, mert azzal túl nagy hatalmat adsz neki.”- mondta a napokban az egyik barátnőm. Persze ez az elképzelés jogosnak tűnhet, de vajon tényleg mindig így kellene, hogy legyen? Folyton azon kellene kattognunk, hogy éppen melyikünk áll nyerésre, és aszerint húzogatni a strigulákat?
olvass továbbAz esetek kilencven százalékában az emberek csak a felszínt látják, annak is csak egy bizonyos részét, azt, amin pont megcsillan a fény. Pontosan ezért a legegyszerűbb dolog, hogy a másik sikereit látva ne elismerően megveregessük a vállát, hanem szemforgatva sóhajtsuk fel, hiszen „neki könnyű.”
olvass továbbNehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.
olvass továbbSokáig azt hittem, hogy a szerelem leginkább egy viharhoz hasonlítható. Talán túl sokszor láttam a Vicky Christina Barcelonát, talán saját magammal szúrtam ki, amikor úgy idealizáltam a kapcsolatokat, mint valamit, amiért mindig küzedni kell. De rájöttem arra, hogy meguntam folyton küzdeni. Belefásultam. Egyszerűen nem akarok már mást, csak békét a vihar helyett.
olvass továbbNehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.
olvass továbbStrukturálatlan a lelked, de nekem azért bejön. Ezt nem mondták még, ugye? Persze, hogy nem, de azt már biztos hallottad, hogy meghalnék érted, hogy te vagy a mindenem, és hogy apám jobban bír téged, mint az előző pasijaimat. Na, igen.
olvass továbbMára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass továbbNem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.
olvass továbbTudod, azt hiszem, hogy tényleg jó lehetne. Jó lehetne, ha el akarnál merülni a lelkemben, nem pedig csak megmártóznál, nem úgy, hogy azt nézed közben, hogy a sekély részhez közel maradj, ahol ott a biztonságot nyújtó part, szinte csak pár karcsapásnyira. Hanem, hogy vonz a mélység, hogy beljebb akarsz úszni, még ha ott is van a lehetőség, hogy az áramlat beránt. Hogy még így is megérné neked, mert el akarnád mondani, hogy felfedeztél valamit, amit más nem, mert volt bátorságod tovább úszni.
olvass tovább