A bizonytalan kötődés bélyege

Tanulmányok tömkelege boncolgatja a kötődési típusokat, kialakulásának okait, következményeit. De vajon hogyan befolyásolja az emberi kapcsolatainkat, szerelmi életünket, a mindennapi tevékenységeinket az, ha bizonytalanul kötődő emberek vagyunk? Vajon képes –e az ember meggyógyítani magát, és felülírni a gyermekkorból hozott sérüléseket?

Személy szerint nekem nagyon sok évbe telt, mire felismertem, hogy az, ahogyan a kapcsolataimban működöm, és az a belső frusztráció, amit a mindennapokban belülről érzek, az tulajdonképpen miből is fakad. Persze, voltak az életemnek olyan szakaszai, amikor rendkívül hatékonynak, és abszolút kiegyensúlyozottnak éreztem magam, csak épp azt nem vettem észre, hogy mindez egy olyan szinten történt, ahol nem volt kihívás megfelelni az elvárásoknak, így a komplexusaim sem kerültek felszínre.

Az viszont egyértelműen rendszeressé vált az életemben, hogy szorongtam. Bármennyire is próbáltam elnyomni magamban a bizonytalanságot és a biztonságérzet hiányát, valójában csak olajat öntöttem a tűzre, aminek köszönhetően a lelkem pánik tünetekkel jelezte számomra, hogy bizony ezzel a problémával igenis fontos mélyebb szinteken is foglalkoznom. Szembe kell néznem vele.

A bizonytalan kötődés bélyege - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért - bizonytalan kötődés, kötődési, kötődési típusok, párkapcsolat,

A felismerés fél egészség! – szokták mondani.

Minden ember életében eljön az a pont, amikor önvizsgálatot tart. Talán épp egy mélypont, a szülővé válás, vagy egy társ érkezése az, ami segít felismerni, hol rejtőznek a születésünktől hordozott sebeink, és ezek mennyire képesek befolyásolni a döntéseinket felnőtt korban.

Az érzés, amikor folyamatosan ott van benned, hogy nem vagy elég jó. A komplexusok, amiktől kevesebbnek érzed magad másoknál. A folyamatos bizonytalanság, jól csinálod –e amit csinálsz. A rendszeres visszaigazolás igénye, ami nélkül elveszett leszel, és nem találod a helyed. A kérdés, ami minden nap ott motoszkál benned: Vajon elég vagyok –e?

Bizonytalan vagy saját magadban, a képességeidben, de legfőképp a szerethetőségedben.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!