A társad, vagy a másik feled?

Miért vándorlunk kapcsolatról kapcsolatra, és keressük folyamatosan ideális társunkat? Lehet, hogy csak egy makulátlan álomképet kergetünk, amelyben saját tökéletességünket is megláthatjuk, mert szükségünk van egy pozitív tükörre önmagunkról?

A legtöbb ember kapcsolataiban olyasmit keres, amit saját magában hiányként él meg. Ha ehhez a másik emberből próbálok meríteni, akkor azért van szükségem rá, mert bizonyos hiányosságaimat általa próbálom betölteni: tehát azért szeretek, mert szükségem van rá. Ez az éretlen szerelem.

Az érett szeretetben azonban magunkban hordozzuk a teljességet, megéljük, hogy minden lehetőség bennünk is ott van. A másik embertől nem önértékelésünk, problémáink, kisebbrendűségi érzéseink megoldását és az örök boldogságot várjuk, hanem az együttlét örömét éljük meg és egymás lelki fejlődését is támogatjuk. Ilyen az érett szerelem.

Ő a másik felem, tudod. Mégis milyen gyakran halljuk ezt a mondatot! Ha a másik felemet kutatom, törött darabjaimba illeszkedő, passzoló embertársamat keresem, aki éppen ott van darabjaira hullva, ahol én, ezért pontosan illeszkedünk. Talán nem vagyok önálló, kiteljesedett személyiség? Csonka vagyok, és kiegészítést keresek? Nem is lennék képes nélküle élni? Ha azt mondom, nem tudok a társam nélkül élni, akkor ő létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom lett.

Lélegeztető készülékem, oxigénpalackom, lelki köldökzsinórom ami örökre elvághatatlan, és én mohón kortyolom a rajta keresztül áramló kalóriadús szerelmet. A nem tudok nélküle élni azt sejteti, nélküle nem létezem. Függök tőle, a jólétem, a közérzetem, a kedélyállapotom, a boldogságra való hajlandóságom mind rajta áll és őt veszi alapul. Mindent tőle várok el. Tudok nélküle élni, de nem akarok. Ezt a döntést önállóan, társamtól függetlenül hozom meg. Fürdök a szerelmében, és a gondoskodásában, odaadó vagyok, és jól érzem magam a szerelemfészekben, amit kibéleltünk egymásnak. Tudok élni mindezek nélkül, de nem akarok, mert szabadon vettem kezembe az életünk szerencseszelvényét.

Ő a döntésem, és nem az utolsó lehetőségem.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.