Az elvárásokkal öljük meg a boldogságot
Arra gondoltam, ha ma megtehetném, megnyitnám magam alatt a földet, és elsüllyednék. Bár már régen megtettem. Belesüllyedtem az önsajnálatom mocsarába. Ott pedig kevés kecsegtető látványt tudott az élet elém tenni. Olykor annyira elfeledkezünk ugyanis magunkról, hogy nemigen vesszük észre a bennünk rejlő lehetőségeket. Pedig én látni akartam. Erősített a tudat, hogy még most is ott van mellettem.
Néha az ember elsiklik dolgok felett, vagy nem vesz róluk tudomást, pedig valahol mélyen tudja, hogy valami nincs rendben." /Angelina Jolie/
És aznap végre megértettem. Megértettem, hogy mit jelent felébredni. Hogy mit jelent az, hogy nem akarom sem őt, sem magamat elveszíteni. Hogy az életben lehetünk bármennyire is mélyen, a szeretet erőt ad. Hogy néhányan álmodni szeretnek, néhányan élni. És én élni akartam. Élni azzal, amim van. Élni az életet, ami lehet újra az enyém, ha magamhoz visszatalálok csendes, olykor sötét utakon. Élni egy életet, amit ha kell, újra felépítek. Mert tudom, hogy képes vagyok rá. Képesnek kell lennem rá.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez