Csak szavakkal szeretünk

Elfojtásokkal éljük a napjainkat, szorongunk az érzéseken, az érzésekben, ahelyett, hogy átadnánk magunkat annak. Ahelyett, hogy megélnénk mindazt, amit az élet elénk tett tálcán. Tessék, itt van, kezdj vele, amit csak szeretnél.

Mi pedig visszalépünk. Mert ilyenek vagyunk, te is és én is. Félünk egymástól, félünk magunktól és félünk az érzéstől is. Egyet előre, kettőt hátra, ez a mi szabályrendszerünk. Szavakkal szeretünk.

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, csak rajtad áll. Az igazságnak, melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.” /Richard Bach- Illúziók/

És aztán hiába lesz a sok szeretkezős éjszaka, a sok egymás után nyúló kéz. A suttogott maradj itt ne menj még el. A számtalan átbeszélgetett hajnal, és torokszorító könnycsepp. Mert eljön a pillanat, ahol az út kettéválik...

Továbbiak itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.