Jó helyen vagyok melletted
Melletted lehorgonyozhatok, melletted tudhatom, jó helyen vagyok, feküdhetek emelkedő, süllyedő mellkasodon, figyelhetem, hogyan táncol a falon a redőny résein bekérezkedő szeptemberi napsugár. Melletted érezhetem, hogy valami földöntúli, magzati nyugalom száll meg, mintha nem is a szeretőm volnál, hanem anyám, apám, bátyám, minden szerettem, és jóakaróm egy személyben. Azt akarod, ne vonszoljam többé az ormótlan, alaktalan, szétrongyolódott múltcsomagomat, telepedjek melléd, és legyen magától értetődő, hogy ne akarjak továbbmenni. Életünk szomorú, fekete-fehér némafilmjébe költözzenek színek, legyen két főszereplő lett, Te és én.
Melletted lehorgonyozhatok, melletted tudhatom, jó helyen vagyok, feküdhetek emelkedő, süllyedő mellkasodon, figyelhetem, hogyan táncol a falon a redőny résein bekérezkedő szeptemberi napsugár.
Szelídítesz, felelős leszel értem, és mindenért, ami körülvesz minket. Jó helyen vagyok melletted, és biztonságosan kötődünk, akkor is, ha éppen nem vagyok szeretetreméltó, ha ideiglenesen bezár a szívem, ha háborog a lelkem. Nem indulunk el máshová, másvalakihez szeretet – és szenvedélymorzsákért. A szerelem jót tesz nekünk, és nem kell már nekem semmilyen önvédelmi fegyver, kezemet a magasba emelem, megadom magam, és engedem, hogy az Elköteleződés tündérei fésüljék a hajamat és rám adják az új, fehér ruhámat. Ki gondolta volna, ugye? Hogy egyszer azt mondom, eleget zarándokoltam, és eleget láttam, ameddig veled ellát a szemem, azzal elégszem meg most már.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez