Ne menekülj az érzések elől

Könnyű azt mondani, és gyakran mondjuk is, hogy valaki menekül az érzelmek elől. Gyakran mondjuk, hogy valaki menekül az elköteleződés a felelősség elől. És valójában rengetegen vannak, akik ezt teszik.

Rengetegen vannak akikben a "normális" érzések rettegést okoznak. Rengetegen, akik mint a megveszett vadak, kibújnak minden ölelésből, felállnak minden családi asztaltól, pár órára bebújnak bármilyen ágyba, felületes élvezetbe, mert inkább bármilyen "útszélivel" elmennek, mert onnan azonnal ki lehet menekülni.

Könnyű lenne azt mondani, hogy menekülnek az érzelmek elöl, de ritkán merjük jól feltenni a kérdést és megérteni: Mi elöl menekülnek valójában?

Nem merjük jól feltenni a kérdést, mert a válaszok nagyon fajsúlyosak és nehezen befogadhatóak. Nehezen befogadható mondjuk egy mély gyermekkori bántalmazás, vagy egy kapcsolati sérülés. A "normális" ember ilyenkor azt gondolja, hogy ha valakit bántalmaztak gyermekként, vagy szétzsaroltak érzelmileg egy kapcsolatban, majd úgy gyógyítható, ha mi pont máshogy teszünk és őszintén szeretünk. Mert ugye az egészséges emberben ez a természetes reakció.

Ha találok egy sérült vadat, felemelem és ápolom. De a menekülöknek ez a legnagyobb félelmük. Számukra az ölelés, a törődés, a biztonság a legveszélyesebb terep. A legveszélyesebb azért, mert egy ilyen szeretet térben, lenne lehetőségük, hogy újraéljék, megértsék és feldolgozzák a mély traumáikat, szembenézzenek azzal, hogy torzította el a személyiségük az évtizedek óta, önmaguk elött is rejtegetett fájdalmuk.

Mert valójában ez elöl menekülnek. Az elöl, hogy megtörténjen a felismerés, az elöl, hogy szembenézzenek a történetükkel, a bántalmazóikkal és azzal, hogy emiatt váltak ilyenné.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.