Nekem férj kell - egy nő gondolatai
Kedves olvasónk, egy korábbi, a Nekem feleség kell – egy férfi gondolatai című írásunkra reflektálva küldte el nekünk gondolatait, ezúttal a másik oldal szemszögéből. Úgy gondoltuk Kitti levelét érdemes Veletek is megosztanunk!
Tisztelt Szerkesztő!
Nem rég olvastam egy cikküket, ami a Nekem feleség kell – egy férfi gondolatai címet viselte. Ez körbejárta a Facebookot, meg minden létező felületet. Olyan feleséget keresett az elbeszélő, aki gondoskodik, aki segíti, akivel egy test és lélek, meg minden, ami szép és jó. 27 éves vagyok, voltam már barátnő, voltam már menyasszony, egyedülálló, rövid és nagyon rövid kapcsolatban „élő” is. Semmin nem változtatnék jelen állás szerint. Szóval olvastam ezt a cikket, és csókolom, akkor bennem felötlött a gondolat, hogy nekem meg férj kell. Billentyűt is ragadtam, és leírtam, ami eszembe jutott – nem nagyon szoktam én ilyet. Nagyon rég nem vagyok már feminista, ha tehetem, inkább épp az ellenpóluson tartózkodom. Szóval, mi is a helyzet a nővel, amikor férjet keres magának , és nincs abban a piszkos szerencsés helyzetben, hogy a főiskolán megismerkedett álmai lovagjával, és lehetőség szerint a diploma után össze is kötötték életüket? (Ezen kapcsolatok jó része is megérne egy misét, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek, meg egyébként is, erről, és a mai fiatalokat érintő problémákról tanulmányok tucatjai jelentek már meg.)
Férjet akarok. De milyet is? Persze élhetek a közismert klisékkel, hogy legyen humoros, okos, jóképű és ambiciózus, de igazából ez édes kevés. Mert először is szólítson meg, ha teheti. Nem chaten, sms-ben, meg Viberen. Merje ezek nélkül felvenni a kapcsolatot. 3 éve vagyok egyedülálló (nem szingli, mert szingli az, aki New York-ban él, Chanelt fúj magára, és Gucci cipőt vesz, Magyarországon kőkemény egyedülállók, facérok és ha szerencsétlen helyre született az ember; vénlányok vannak, bocs, de egyetlen olyan férfival sem hozott össze a Jóisten (pedig nem vagyok egy otthonülős típus), aki azt mondta volna, hogy nem a „Face-en dobok neki egy üzit” az első, akár véletlen találkozás után is, hanem felhívom. Tehát az én képzeletbeli férjem felveszi a telefont, és találkozásra invitál.
Férjet szeretnék. Olyat, aki nem csak mondja, hogy nem a külsőségek alapján keres magának feleséget, hanem urambocsá’, komolyan is gondolja ezt a tételt. Nem kell sokáig, mert bánom is én, hogy kit nézeget, ha jó a nő, még én is megteszem, de ne hazudjon. Ne mondja valamiről, hogy nem érdekli, amikor Góbi sivatag-forró lenne, ha nem érdekelné. Érdekelje az, és lássa bennem is a jó nőt. Akkor is, amikor épp otthon a készítem a kedvencét vagy a gatyáját teregetem. Nem akarom házvezetőnőre vagy takarítóra átdobni a házimunkát, mert úgy gondolom, az az enyém, mert nő vagyok, és igenis arra lettem teremtve, hogy fenntartsam az otthon melegét, hogy én legyek otthon a gyerekkel, de cserébe annyit kérek, hogy ezért elismerjen, mint egy partnert. Nem, mint az anyját, hanem mint az egyenjogú társát.
Férjet, aki tiszteli a múltját, a szüleit, a családját, ahonnan jött. Segít, ha kell, és engedi, hogy ennek én magam is a részese legyek, de tud, és hajlandó annyira elszakadni, hogy felismerje, ő már a saját életét kell, hogy építse, a saját, általa teremtett családja kell, hogy a legfontosabb legyen. Férjet akarok, olyat, akinek van saját élete a közös mellett, akire felnézhetek, mert saját magából olyan férfit csinált, akit megbecsülnek. Nem pénzes bugrist, hanem egy jó embert, aki tiszteletet vált ki a környezetéből a döntéseivel, a cselekedeteivel. Olyat, aki célt lát maga előtt, és nem azt várja, hogy én megoldjam helyette a problémát, de elfogadja a támogatásom, sőt, számít rá. És azt akarom, hogy ő pontosan ugyanezt lássa bennem, mert önállóan is létre tudtam hozni a boldog életem, és a kettőből egy még csodásabb tud kisülni. Mellettem áll, és büszke rám, ahogy én is rá.
Férjet akarok, olyat, aki ha rám néz, tudja, hogy nevetésre, csendre vagy épp megértésre van szükségem. Aki nem megoldja a saját gondjaimat, de meghallgatja, és ha rossz döntést hoznék, legalább az utolsó pillanatban megsúgja azt, ha tudja. Férjet, aki hisz abban, amiben én magam is, hogy nem a nagymamámék voltak az utolsó generáció, akik boldogan le tudtak élni egymás mellett 55-60 évet, hanem erre közös erővel mi is képesek vagyunk. Férjet, akivel a gyermekink előtt példaként tudunk majd szolgálni, hogy nem zökkenőmentesen ugyan, nem tökéletesen, de szeretetben tudunk élni és megalkotni mindent, ami körülvesz. Minden más mellékes, mert minden egyéb helyett ott a szikra, mi nélkül úgysem lenne értelme az egésznek, de ezek nélkül sincs az a vágy, ami egy életen keresztül boldoggá tudna tenni. Nem akarok megalkudni, nem akarok félmegoldást, mert annak nem lehet a vége semmi olyan, amit kislányként elképzeltem magamnak. Dolgozni akarok a kapcsolaton, de olyan kapcsolaton, aminek van értelme, olyan férfival, akire nem csak a személyi száma miatt mondják, hogy férfi, hanem mindezeket meg tudja, és meg is akarja teremteni, mert épp úgy vágyik rá, mint én magam is.
Üdvözlettel K. Kitti
Korábbi, Nekem feleség kell - Egy férfi gondolatai c. cikkünket ITT olvashatjátok!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez