Egyedül
Olyan sokszor voltam az, aki hinni akart valamiben, amiről csak az idő igazolta be, hogy hamis illúzió volt. Érezted már azt, hogy igazán egyedül vagy? Csak Te és a lecsupaszított gondolataid?
olvass továbbOlyan sokszor voltam az, aki hinni akart valamiben, amiről csak az idő igazolta be, hogy hamis illúzió volt. Érezted már azt, hogy igazán egyedül vagy? Csak Te és a lecsupaszított gondolataid?
olvass továbbAzért vagyok egyedül - mondhatnám - mert ez így jó nekem, de ez elcsépelt hazugság, a külvilágnak tett magyarázat lenne csupán és régen talán ezt mondtam volna. Ma már azt mondom, mert most ezt választottam. Nem igaz, hogy nem vágyom én is az ölelésre, nem vágyom szerető, viszonzott érzésekre, gondoskodásra, közös programokra, esténként közös vacsorákra, és nem alkalmi légyottra. Nem igaz, ha azt mondom, nem fáj olykor a magány. Fáj. Néha Piszkosul, de már nem baj, hogy fáj.
olvass továbbOlykor előfordul, hogy nagyot fordul velünk a világ. A megszokott életritmusunk felborul, köszönhetően egy szétválásnak, vagy egy csalódásnak, és kétségbeesve hozzuk meg a rosszabbnál-rosszabb döntéseket. De vajon miért?
olvass továbbEgy férfi ismerősömmel röpke beszélgetést folytattunk a mai esélyekről, ami a párkapcsolatok kialakulását adja. Amikor is elhangzott a bűvös mondat a szájából: „Ha bemész az éjszakába, nem látsz mást, csak szeretetre és figyelemre éhes egyedülálló nőket, akik között irdatlan a konkurenciaharc, egy férfinak manapság baromi könnyű dolga van…”- ekkor elgondolkoztam.
olvass továbbMelletted megtanultam szeretni. Érezni. És elveszni. Elfelejtettem a magányt, hiszen nap mint nap egyre közelebb éreztelek. Szó nélkül felforgattad az életemet.
olvass tovább