A boldogságot választom
Mintásat vagy egyszínűt. Tengerpartra nézőt vagy inkább belvárosit. Cukorral vagy anélkül. A döntések sorozata már hozzánk tartozik és tulajdonképpen nem kelt különösebb feltűnést a napi rutint tekintve. Bizonyos választások viszont annál inkább. Például az, hogy mától csak és kizárólag boldog leszek.
Nem, nem az önsegítő, gyors boldogságot hozó csodairodalmak miatt, és nem is azért, mert „menő” boldognak lenni, minél kevesebbet nyafogni és erősnek tűnni. Egyszerűen azért, mert létezik az a bizonyos szabad akarat, és mert igenis van választásom. Hiszek persze abban, hogy vannak felsőbb mozgatórugók, mint Élet, Sors, Isten, aki ahogy nevezni szeretné. Ugyanakkor számtalan olyan döntést meghozhatok csak az intuícióimra hallgatva, ami jelentősen befolyásolja az életem további alakulását.
Dönthetek mondjuk abban, hogy változtatok és változást hozok. Változtatok azon a tulajdonságaimon, amire több alkalommal is kaptam negatív visszajelzést, vagy éppen pont magam fedeztem fel nem kívánatos jellemvonásként. Változást hozok azzal, hogy módszeresen megválogatom az életem fontos szereplőit. Hibázni mindenki hibázhat, hiszen emberek vagyunk, de aki többnyire inkább elvesz, mint hozzátesz; neki bizony semmi keresnivalója már a portámon. Jobban odafigyelhetek a hozzáállásomra is. Bármilyen szörnyűség is történik, edzésként, a határaink feszegetésére, és legfőképpen megoldásra kapjuk a feladatot. Nem kapnánk pont ezt vagy azt, ha nem lennénk képesek a megmérettetés teljesítésére.
Ezentúl nem feledkezem meg hálát adni nap, mint nap a véletlennek tűnő, mégis okkal történő pozitív történésekért. Tegyük fel, elértem egy olyan buszt, amire nem is számítottam, segítséget kaptam a bevásárlás utáni cipekedésben, vagy éppenséggel a kedvenc sütimből rám várt az utolsó szelet. És még sorolhatnám.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez