A modern románcok egyre ritkábban végződnek happy enddel

Ma szex kell, de nem intimitás. Románc kell, de nem kell a csomag, azt vidd máshová. Senkinek nincs kedve a múltadat, a botlásaidat, a kudarcaidat, a sérelmeidet, az érzelmi csomagodat analizálni, elfogadni pedig főleg nem. Erre csak nagyon kevesek állnak készen. Így is a lehetőségek, a választás tárháza végtelen. Inkább elütjük az időt tíz teljesen ismeretlen emberrel, mint azzal az egyetlennel. Mert vele szemtől szemben beszélgetni kellene, talán kitárulkozni, megmutatni emberi arcunkat, de az nem megy nekünk, hihetetlenül rettegünk, hogy valaki információkat, életeseményeket, családi titkokat tudjon meg rólunk, az kizárt. Akár fel is használhatja ellenünk, jobb óvatosnak lenni, sohasem tudhatjuk. Lassan betegessé válik gyanakvásunk.

A modern, huszonegyedik századi románcok egyre ritkábban végződnek happy enddel. Inkább úgy végződnek, hogy valamelyikünknek darabokra törik a szíve.

A szex nem tabu többé, a kapcsolatokat így még nehezebb fenntartani. A közösségi média a kísértések és csábítások kifogyhatatlan tárházát hozta el életünkbe. Privát üzenetek, finom célozgatások, huncut, kétértelmű kommentek ömlenek az arcunkba, mindez tagadhatatlanul megnöveli az esélyét annak, hogy valaki elcsábuljon, másfelé induljon, mert mindennek ellent lehet állni, csak a csábításnak nem. Ez ráadásul azt a sajnálatos, és hamis illúziót is kelti, hogy mindig van a jelenleginél jobb és tökéletesebb kapcsolat, így aztán tényleg kínkeservesen nehéz elköteleződni. Levadászható prédák vagyunk mindenki számára, akkor is ha éppen párkapcsolatban élünk. Engedélykérő üzenetek a Facebookon, buja chat flört, titkos randik, megcsalás, szakítás, de szomorú tendencia.

„Ne beszéljünk róla”- ma ez a párkapcsolatok mantrája. A szőnyeg alá söprés, az elodázás művészei lettünk. Ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik. Akkor nem kell megtanulni világosan kommunikálni, akkor nem kell érzelmileg éretten kezelni a konfliktusokat, akkor nem kell drámázni, sírni, és nem kell veszekedni, sem vitázni. Nem kell közeledni, és távolodni, akkor nem szükséges megtanulni, hogy a párkapcsolatoknak dinamikája van. Akkor csendben lehet maradni tagadásban, ál-nyugalomban, ál-boldogságban, és vetíteni kifelé a kapcsolatunkról szép, színes, szélesvásznú filmet. A modern, huszonegyedik századi románcok egyre ritkábban végződnek happy enddel. Inkább úgy végződnek, hogy valamelyikünknek darabokra törik a szíve.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.