Néhányan álmodunk, néhányan élünk, de egy valami mindenkiben közös, a szerelem. Ez az érzés az, amit egyszer garantáltan mindenki meg fog szenvedni és egyszer garantáltan a magasba fogja emelni őt. Sőt van, hogy többször is, mint egyszer. Mint mindennek az életben, ennek az érzésnek is vannak fokozatai, lépcsői, ha úgy tetszik. Talán mind közül a legfélelmetesebb pont az, amikor rádöbbenünk, hogy beleszerettünk valakibe.

Akár egyedül vagyunk, akár párban, akár fiatalon, akár idősen, mindenkiben megmozdul egy görcsös érzés, amikor szembesülünk azzal, hogy az a bizonyos valaki komoly „veszélyt” jelent ránk. Pontosabban az érzelmi világunkra. Régen még azokban a korokban, amikor költők versei a háborúk ideje alatt arról szóltak, hogy mennyire vágyják már asszonyaikat, vagy amikor a szerelmeslevél még létező dolog volt, akkor sokszor olvashattuk, hogy volt, aki egy soha nem látott asszonyba szeretett bele, pusztán csak a levelezéseik alapján. Vagy amikor azt mondják, megláttam és rögtön beleszerettem.

Mert a világban az a legcsodálatosabb, hogy minden ember más. S így minden ember szerelme is más, de legfőképp az, hogy miként és mikor szeret bele valakibe. Egy illatba, egy nézésbe, egy nevetésbe, egy csók után, egy szeretkezés után… más és más pontok, amikor valami elindulhat bennünk. Talán sokan vagyunk úgy vele, hogy az elején saját magunk elől is erőteljesen próbáljuk palástolni azt, hogy mit érzünk. Nem azért, mert olyan szörnyű lenne ez, csupán csak rengeteg ok lehet, ami miatt ezt nem akarjuk felismerni. Holott legbelül tudjuk jól, hogy magunkat csapjuk be ilyenkor. Másnak hazudhatunk, eltitkolhatjuk az érzéseinket hosszú-hosszú ideig, de önmagunkat nem verhetjük át sokáig… és nincs is rá szükség.

Hogy mikor tudod, hogy beleszerettél? A pont, amitől a legjobban félünk olyan egyértelmű jeleket ad le, hogy azt a vak is látja. Amikor nem tudod kiverni a fejedből. Amikor ha elmerengsz, érzed, ahogy a szádba harap gyengéden, vagy látod, ahogy a szemedbe néz percekig. Érzed, ahogyan megérinti a bőrödet, még ha hetek is teltek el azóta. Vagy ha csak ő az, aki ha beszélsz vele, úgy fel tud vidítani és meg tud nevettetni, ahogy hosszú ideje senki más. Amikor szorító érzést érzel, ha úgy érzed, valami nem klappol vele. Amikor félsz attól, hogy nem fogod újra látni már. Ha ezeket érzed, akkor hidd el nekem, hogy beleszerettél. Ennek az érzésnek a felismerése nem könnyű dolog, de még nehezebb eldönteni, hogy mihez kezdj vele. Sok szempont van, ami meghatározhatja azt, hogy egy ilyen érzelem merre visz tovább, de az biztos, hogy a szerelem nem az a fajta érzés, amit ki lehet erőszakolni, vagy görcsösen bele lehet kapaszkodni. S bár kétség sem fér hozzá, szeretjük túlbonyolítani, de mégis ez a legtisztább érzés a világon. Véleményem szerint a dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy azoknak lenniük kell. Így, ha az élet eléd teszi az érzést, ne rémülj meg tőle és ne is dobd el magadtól. Éld meg minden pillanatát. Ha viszonzatlanul is marad, akkor is a leginspirálóbb, legtáplálóbb és legőszintébb intenzív érzelem.

De ami még ennél is fontosabb, hogy ha lehet, ne nyomd el magadban és ne tartsd titokban a másik előtt, bármilyenek is a körülmények és bármennyire is nehéz kimutatni, hiszen ezzel vállalod az elutasítást is. Megéri, mert soha nem tudhatod, hogy miért kaptad ezt a lehetőséget az élettől és, hogy a másik mit érez magában, amit lehet, hogy pontosan ugyanannyira el akar nyomni, mert fél az érzéstől…

• lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!