Az a fránya cumi

Kisgyermekes szülők körében gyakran felmerülő és kifogyhatatlan témát szolgáltat a cumi: kell, nem kell, s ha már van, miként szabaduljunk meg tőle?

A cumi pártiak általában azzal érvelnek, hogy míg az ujjszopásról nem lehet egykönnyen leszoktatni a gyereket, addig a cumit el lehet „veszíteni”, vagy elviheti a „cica”, netán a „Mikulás”. Gyakran elhangzik az is, hogy az ujjszopástól előreálló fogai lesznek a gyereknek, ráadásul a kezével mindent összefogdos, így nem lehet sterilen tartani, mint a cumit. Ezzel szemben a másik tábor hívei azt mondják, hogy az ujjszopás természetes dolog, és többnyire csak akkor él vele a gyerek, ha fáradt, vagy valami gondja van. Ebből következik, hogy amikor jól érzi magát, nem lesz szüksége az ujjára, a szülőnek pedig ezerszer könnyebb dolga van, mivel nem kell minduntalan visszaadogatnia, tisztán tartania, keresgélnie a cumit. Én inkább az ujjszopás pártiak véleményét érzem magamhoz közel, hiszen amikor a gyerek játszik, használja a kezét, így tényleg csak akkor fogja az ujját a szájába venni, amikor elfárad, vagy vigasztalásra van szüksége. Ami a fogak eldeformálódását illeti, a fogorvosok általában úgy tartják, hogy ez inkább egyéni hajlam kérdése, és bármelyik variációnál előfordulhat ilyen probléma.

Cumi, vagy ujjacskák?

A száj és a szopó mozdulat alapvető örömforrás, amelyet a gyerek ösztönösen megpróbál kielégíteni. A csecsemő attól fogva, hogy megszületik, kénytelen időnként átélni, hogy a vágyai nem elégülnek ki azonnal. Ilyenkor még inkább szüksége van az önmegnyugtatásra, nem beszélve azokról a helyzetekről, amikor rosszul érzi magát, mert például fáj a hasa. Az ujja kéznél van, így tényleg jól jön, hogy nem kell keresgélni, és ha különösebben nem koszos, megmosni sem. Ugyanakkor vannak olyan újszülöttek, akik nem képesek megtalálni és a szájukban tartani az ujjukat. Hiszen ez elég bonyolult feladat egy ilyen csöppség számára, és mint mindenben, ebben is vannak köztük ügyesebbek és kevésbé ügyesek. Én szívem szerint nem adtam volna cumit a gyerekeimnek, mégis rákényszerültem. Mindkét alkalommal mindent megtettem azért, hogy inkább az ujjukat válasszák a cumi helyett, ám be kellett látnom, hogy nincs más megoldás. Amikor már hetek óta hiába próbálkoztunk más nyugtató módszerekkel, és a kimerülés határán voltam, beadtam a derekam. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy a cumi csak akkor kerülhet elő, amikor az ujjszopást is természetesnek találnánk (például pihenésnél, hosszú autóút során vagy vigasztalásképpen), és nem fog egész nap a szájukban lógni. Nem mondom, hogy könnyű feladatot adtam magamnak és a család többi felnőtt tagjának, hiszen így gyakran meg kellett kérni a gyerekeket, hogy tegyék ki a cumit, amikor játszanak. Saját tapasztalataim szerint ez az út járható, s bár eleinte sok munkával jár, idővel meghozza a gyümölcsét. Jó esetben elérhetjük, hogy a cumi az alvóhely környékén marad, és tényleg csak szükség esetén kell bevetni.

Az alvós játék kiválthatja a cumit?

A cumin, ujjszopáson kívül mérhetetlenül fontos szerepe van a megnyugtatásban az odabújós játéknak vagy kendőnek. Ez a tárgy képes pótolni a gyermek számára az anyát, hiszen a puha érintés felidézi benne azt az idilli állapotot, amikor az anya karjába veszi. Az a gyerek, akinek születésétől kezdve van egy alvós játéka, ezen keresztül is megtapasztalja a kötődést. Másrészről ez a tárgy a későbbiekben könnyebbé teszi a cumiról vagy az ujjszopásról való leszokást is.

Hogyan és mikor szoktassam le a cumiról?

A legfontosabb, hogy – akár ujjszopásról, akár cumizásról van szó – soha ne szégyenítsük meg a gyereket emiatt! Semmiképpen se akkor próbáljuk leszoktatni, amikor jelentős változások történnek az életében (például óvodakezdés, költözés, mandulaműtét stb.). A hogyan kérdését szintén negatív oldalról közelíteném meg: ne erőszakosan és ne hazugsággal! Nem célszerű például a Mikulásra bízni ezt a hálátlan feladatot, hiszen így elvesszük a gyerektől a kedves, jó Mikulás képét – amellett, hogy előbb-utóbb rájön: a szülei becsapták ezzel a szöveggel. Jó megoldás lehet, ha megvárjuk, amíg elhasználódik a cumi, és erre hivatkozva, közös döntéssel válunk meg tőle, vagy ha kivárunk egy olyan pillanatot, amikor tényleg elvesződik valahol, és úgy tűnik, hogy már nem is annyira fontos. Van, amikor a fogorvos javasolja az elhagyását a fogak állapota vagy a gyakori szájfertőzés miatt. Ilyenkor egyértelműen hivatkozhatunk az orvosi véleményre.

Bárhogy történik is, a cumi elhagyása minden esetben veszteségélmény a gyerek számára, így ne lepődjünk meg, ha átmenetileg nyűgösebb, nehezebben kezelhető lesz. Érezzünk vele együtt, vigasztaljuk, biztassuk, amíg túl nem lesz rajta. Az ujjszopás rendszerint tovább – akár iskoláskorig is – fennmarad, de egészséges, kiegyensúlyozott gyermeknél magától, fokozatosan csökken a gyakorisága. Ellenkező esetben ez valamilyen más probléma tünete lehet, amelynél a háttérben lévő okok feltárására és kezelésére van szükség.

Rácz Tímea - nevelési tanácsadó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!