Az, hogy 'ügyes vagy' nem dícséret

És a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.

Az sem elismerő, ha azt mondod a másiknak, hogy "nem rossz". Nem rossz? Vagyis kicsit jobb a hulladéknál? Ahogy az "egész jó" is csak egy leereszkedő izé, amit úgy vetnek oda, mint a csontot a kutyának.

Az elismerésben energia van. Egy felismert, átgondolt és felvállalt pozitív élmény átadása annak, akiről szól. Meglátása, értelmezése és kiemelése egy készségnek, szándéknak és cselekedetnek. Azt meg kell fogalmazni.

Az, hogy 'ügyes vagy' nem dícséret - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért - dícséret, elismerés,

Csak akkor elismerés az elismerés, ha konkrét. Ha körül tudod írni, mi az, amit ott és akkor kiemelendőnek tartasz. Az elismerés akkor lesz valódi, és a másik is akkor fogja el- és befogadni, akkor éri el a célját, ha konkrétan tartalmazza a tárgyát. Pl. "Észrevettem, hogy milyen aprólékos és részletgazdag a cipőnek még a nyelve, is, amit készítettél azzal a rengeteg öltéssel. És sehol egy gyűrődés. Láttam, hogy milyen odaadással készítetted. Látszik minden porcikáján. Élmény volt nézni is!"

Érdemes gyakorolni! Ragadós! És az tényleg szárnyakat ad! Nem úgy, mint az a cukros lötty.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...