Az intimitás vékony vörös vonalán

Férfi és nő barátsága. Párkapcsolat pótlékok. Napi szimpátia adagok. Előre szólók: ahogy a pénzért konspiráló spamek közt is leledzhet elvétve valós afrikai hercegi család, úgy férfi-nő barátságában is bizton vannak kivételek, de ne fehér hollóra vadásszunk, inkább beszéljünk a nagy átlagról.

Egyoldalú lesz, irritáló és politikailag inkorrekt. De őszinte. Hendrix gitárszóló, korty rum, még egy hosszú slukk a cigimből. A füstöt cinikus mosollyal fújom az utca felé, ahogy elképzelem a fejüket rázó, ciccegő nőket. Kezdjük a végén. Asszonyok, nincs az az isten, hogy mi pasik anélkül lennénk a „barátotok”, hogy úgy vonzódnánk hozzátok, mint NŐ. Igen, úgy. Erről nem fogtok pasi haverjaitoktól őszinte választ kapni, mint ahogy párunknak sem vallanánk be, hogy egy-egy kiadós szeretkezéskor, a kéjes nyögések közepette épp legjobb barátnőjére gondolunk. Bár, titeket sem kell félteni. Tegyétek kezeteket a komplikált pici kis szívetekre: hány olyan ellenkező nemű barátotok van, akit csúfnak találtok? Tudtok lelki masszázst játszani elesett pillanataitokban egy olyan hím haverral, akit nem tekintetek férfinek? Kik azok a pasi kollegák, edzőtársak és szabadidő partnerek közül, akikhez jobban húztok? Lehet, hogy tünetmentes marad a baráti frigy, de a férfi-nő barátság leginkább az alvó terrorista sejtekhez hasonlítható. Megfelelő körülmények közt elég pár közösen átélt élmény, rendszeres, intim közelségben lepörgetett beszélgetés, és azon kaphatjuk magunkat hogy nemi Jihad-ot kiáltva, egymás felhőkarcolói felé száguldunk hús-vér boeing-ünkkel. Partnerünk, s alkalmanként a célpont legnagyobb riadalmára.

A kérdés nem az, hogy létezhet-e férfi és nő között barátság, hanem hogy lehet-e csak barátság egymáshoz közel álló férfi és nő között. Nem azt mondom, hogy keressük az alkamat, és még azt sem, hogy a nemiség minden együtt töltött alkalomkor ott mozog bennünk. A hangsúly nem azon van, mi kering a fejekben, hanem azon, mi játszódik le valójában a tudatalattiban. Lehetséges, hogy a szem elől rejtett ingerek alusszák téli álmukat a barátság illuzórikus leple alatt?

A férfi-nő barátságnak jellegzetes íze van. Egy hullámhossz, humorérzék, azonos érdeklődési kör, közös rituálék, lelki támasz, intimitás. Párkapcsolatban fontos építőkövek, barátságban néha viszont úgy hatnak mint fodrász után az inggallér alatt maradt pimasz kis hajszál. Elvileg mindenki tudja, hol van az a bizonyos vörös vonal, ami elválasztja a komfort és az intim szürke zónát, de az oly vékony, hogy könnyűszerrel táncolunk oda-vissza rajta. Pláne, ha épp szinglik vagyunk, vagy urambocsá, aktuális partnerünk épp nincs a párkapcsolati management magaslatán. Ugyanígy, miért az ellenkező nem barátai iránti igényünk zuhan jobban, ha épp fejünk búbjáig szeretünk valakit? Ha valóban teljesen tiszták a vegyes barátságok, akkor miért kapunk féloldali arcbénulást, ha betekintést nyerünk párunk hasonló baráti viszonyának bizonyos pillanataiba? Ha valóban nem játszik közre a nemiség, akkor az ellenkező nemű barátok közül miért a vonzó nők és jókiállású pasik facebook oldalait szoktuk gyakrabban, lopva átfutni?

Bár nekem bérelt helyem van a pokolban, nem azt állítom, hogy egy ilyen barátság eredendően sunyi, csak azt, hogy Lucifer tréfája. Mi marsiak és ti vénusziak annyira másképp vagyunk drótozva, hogy alaphelyzetben mindannyiunk a magunk neme felé húzunk ha baráti időtöltésről van szó. Közhelyekkel lesarkítva: nekünk vágóhídi élmény a veletek való shoppingolás, nektek lobotómia a velünk való játékkonzolozás. De mégis akkor mi ez a modernkori Frankenstein, a férfi-nő barátság? Mire tartjuk igazából kedvenc szárnysegédjeinket? Mi tudjuk, csak hazudunk. És ti? Nincs az a vita, amit ne tudna feloldani egy kiadós szex, de nincs az a párkapcsolati zen, amit ne tudna felkavarni egy puszipajtás az ellenkező nemből. Óvatosan hát a kötéltánccal azon a bizonyos vékony vörös vonalon!

Rudolf J. Halmai

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!